2014 – Ifirovat – augusztus

Hogyan vezet Isten? – Ifjúsági teaház

Első alkalommal szervezett a rogériuszi ifjúság teaházat fiatalok számára. A június 27-i alkalomnak kettős célja volt: kikapcsolódás és lelki növekedés. A sok tanulásban/munkában egy kis respiró, az élet kérdéseiben Isten vezetésére való ráhangolódás.  Meghívott előadó Erdei Sámuel, frissen diplomázott teológus volt.

Az este játékkal és sok vidámsággal indult, majd komolyabb vizekre eveztünk.J Két bizonyságtevés következett Isten vezetéséről, és egy imára való buzdítás arra nézve, hogyan legyünk a helyünkön. Istent dicsőítő lelkes éneklés töltötte meg a termet.

Az előadásban Sámuel betekintést engedett élettörténetébe, ahol sokféleképpen tapasztalta Isten vezetését. Saját terveit feladva kellett engedelmeskedjen Isten szolgálatra való hívásának. Egyik legbátorítóbb gondolata volt: „Sose add fel az élet küzdelmeit, mert Isten vagy alád helyez egy biztos sziklát, vagy megtanít repülni! Ha Isten bezár előtted egy ajtót, ne félj, mert megnyit egy ablakot és megtanít repülni!” Lehet, nehéznek tűnik Isten vezetését megérteni és annak engedelmeskedni, de ha Isten szól, lépj ki a bárkából és soha ne nézz hátra, vagy lefelé!

Jó volt hallgatni az elhangzott gondolatokat, a személyes történeteket. Jó volt ismét megerősödni abban, hogyha Isten vezet, akkor Ő a megfelelő időben, helyen és megfelelő emberek által betölt minden szükséget az Ő országának építése érdekében.

Az alkalom végén Isten egy ének által is próbára tett bennünket: „mindenem tiéd, az egész életem…”. Képesek vagyunk mindannyian elmondani az énekíróval együtt, hogy “mindenem tiéd”? Hadd engedjük, hogy Isten vezessen és legyen igaz ránk nézve az, hogy „nem én, hanem Krisztus”!

011

Szűcs Dániel, Nagyvárad


 

 Érettségi bizonyságok

Bár eltelt azóta már három év, még mindig emlékszem milyen izgalommal járt az érettségi és arra is, milyen öröm és hála volt bennem, amikor sikeresen vége lett. Azóta is együttérzően gondolok az érettségizőkre, s biztosan sokan vagyunk még így, imáinkban hordozzuk őket, izgalommal várjuk az eredményt. Hiába, az addigi legnagyobb megmérettetés a diákok számára. Mirjám és Johanna vállalták, hogy megosztják velünk, hogyan zajlott a felkészülés a vizsgákra, hogyan tapasztalták ebben az időszakban a bátorítást és biztatást az Úr részéről.

Egyszerűen hihetetlen, hogy már vége. Leérettségiztem, de nem igazán nevezném magam érettnek. Sokszor hallottam egyetemistáktól, hogy „az érettségi semmiség az egyetemi vizsgaidőszakhoz képest” vagy hogy „visszasírod te még az érettségit”. Nyilván igazuk van, egyetértek, valóban nem egy nehéz vizsga, hisz tulajdonképpen tizenkét év felkészülési időnk van rá, mégsem fogom visszasírni, mert úgy gondolom nagy horderővel bír ennek a sikeressége vagy elbukása. Meghatározza azt, hogy hogyan tovább, hogy ajtók nyílnak vagy zárulnak be előttünk, és ezt nem könnyű megharcolni. Miután az Úr megmutatta nekem, hogy milyen egyetemet válasszak nagyon boldog voltam, ígéretet kaptam Tőle arra nézve is, hogy eredményes lesz a munkám (Ézs 52,13). Mégis mikor szembesültem azzal, hogy Magyarországon emelt szintű érettségit kell tegyek matematikából májusban és rádöbbentem arra, hogy még a tananyag is nagyon sok mindenben különbözik az eddig tanultaktól, kezdtem elcsüggedni. De mikor levettem a tekintetem az előttem levő akadályokról mindig megláttam Istent, aki végig tenyerén hordozott. Így sikerülhetett az emelt szintű érettségim, ami ugyan időt és energiát vett el az itteni vizsgákra szánt felkészülésből, bátorítást és biztatást adott a következőkre nézve.

Az is harc volt nekem, hogy teljesen Istenre bízzam magam, a terveimet, a jövőmet. Egy darabig úgy gondoltam, hogy ha nem sikerül az érettségim vagy ha nem jutok be arra az egyetemre amelyikre szeretnék, akkor csalódni fogok, vagy valamit félreértettem… vagy…vagy… Egy ideig el sem tudtam képzelni, hogy mihez tudnék kezdeni akkor, ha netán megbukok valamiből. Azután Isten megmutatta nekem azt, is hogy bármi történjék is, Ő a javamat akarja és azon az úton vezet amelyen járnom kell (Ézsaiás 48,17). Az izgalom és a kíváncsiság nem múlt el azután sem, miután  teljesen Istenre hagyatkoztam, de már nem féltem, nem aggódtam a jövőm miatt, őszintén és teljes szívből tudtam mondani, hogy: „Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. „(Zsolt. 71,14). Kívánom, hogy bármi is történt /fog történni veled, kedves olvasó, hidd el, hogy semmi sincs véletlenül, Istennek terve van veled, bízd Rá magad, mert megéri.

Veress Mirjám, Érszőlős 

Nevem Adorján Johanna Elizabeth és 19 éves vagyok. Én a Kolozsvári Református Kollégiumban tanultam, bio-kémia (természettudomány) szakon. Két okból választottam ezt a szakot: azért, mert szeretem a biológiát, és a másik meg hogy egyetemre menve asszisztensit szerettem volna végezni. Sokat imádkoztam azért, hogy Isten mutassa meg, melyik líceumba van a helyem, és visszatekintve e négy évre, nem bánom, hogy a kollégiumban tanultam, és hálás vagyok Istennek azért, hogy minden imam nála meghallgatásra talált.”De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsoltárok 66:19-20). Isten ott is sokat munkálkodott. Esélyt adott arra is, hogy elbeszélgessek személyekkel, akik őszintén keresik az Urat, és a  beszélgetések által is hitben növekedni tudjak.

Először is szeretnék megosztani egy számomra kedves igeverset, ami sokat segített és bátorított az érettségire való készülésben is : “Mert én, azÚr, a te Istened, erősen fogom job kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!“ (Ézsaiás 41:13).

Aki már túl van az érettségi vizsgákon, az tudja, hogy az érettségi alapos felkészülést igényel és sok izgalommal jár. Viszont tudni kell, hogy ebben a “nehéz időszakban” sem vagyunk magunkra hagyva, hanem Mennyei Atyánk gondot visel rólunk, bölcsességet ad és erőt a tanuláshoz.  Sokszor éreztem azt, hogy már nincs türelmem, már nincs kedvem a tanuláshoz, de csodálomIstent, mert Ő mindig talált rá módot, hogy felbátorítson, és kitartást adjon.

A jövőben asszisztensit szeretnék tanulni. Az Úr e négy év alatt ezt a döntést kimunkálta bennem, habár sokszor nemet mondtam, és úgy éreztem, hogy lehet mégsem ez illik nekem. Tovább imádkoztam, hogy Isten alakítsa ki bennem a döntést afelé az egyetem felé, ahol Ő a helyemen lát. Azért döntöttem így, hogy asszisztensit szeretnék végezni, mert az Úr a szívemre helyezte azt, hogy ezáltal is segíthetek az embereknek, így is adódik alkalom a bizonyságtevésre, elmondani, hogy tart még a kegyelmi idő. Láttam azt, hogy a beteg emberek, mennyire igénylik azt, hogy valaki egy kedves szót mondjon nekik,vagy valakitől bátorítást kapjon. Az Úr akarata szerint szeretném majd végezni ezt a munkát. Hiszem azt, hogy Ő továbbra is velem lesz, erőt és kitartást ad a tanuláshoz.

“Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsoltárok 32:8

Adorján Johanna Elizabeth, Kolozsvár