A feltámadás-Istennek Ereje

Néha az ember azon kapja magát, hogy valamit nagyon szeretne elmondani, de nem találja a szavakat. Olyan nagy és jelentőségteljes az, amit mondani szeretne, hogy akármennyire fokozza, színezi a kifejezéseket, nem adják vissza mondanivalójának a teljességét. Nem csak velünk történnek meg hasonló esetek, magával Pál apostollal is megtörtént, amikor az efézusi gyülekezetnek a feltámadás erejéről írt (Ef 1,18-20). De vissza lehet-e adni azt az érzést, amit egy ember él át akkor, amikor találkozik egy olyan személlyel, akiről azt gondolta, hogy meghalt, s talán látta eltemetni is őt, vagy azt az érzést, amikor az ember saját maga tapasztalja meg a feltámadás erejét? Ezt élték át a tanítványok, és őket nem érdekelte, hogy kinek és milyen formában, csak elmondhassák az embereknek: Krisztus feltámadt! Mert ez a lényege a feltámadásnak, hogy az emberek meglássák Istennek Krisztusban munkálkodó mérhetetlen erejét.

Ez az erő nem a feltámadás pillanatában teljesedett ki, sőt ez csak a kezdet volt a kiteljesedéshez, amely bennünk, emberekben megmutatkozik. Hiszen lehetőségünk van győzedelmeskedni bűnös természetünk felett, egészen odáig, hogy testünk is feltámad a halálból, mert ez az erő munkálkodik bennünk. A húsvét nem csupán egy történelmi eseményről való megemlékezés, hanem az Élet Ünnepe! Azok élnek igazán, akikben Isten ereje hatékonyan munkálkodik, azzal az erővel, amellyel feltámasztotta Krisztust a halálból.

A Krisztus feltámadásában való hit nem csupán egy igazságnak az elfogadása, sokkal inkább ennek az igazságnak a megismerése. Sokszor, a mi hitünk abban merül ki, hogy elfogadjuk a bűnbocsánatot és az örök élet ígéretét, és amikor a kísértés jön, elbukunk, jönnek a próbák és tanácstalanok vagyunk. Pedig a feltámadás ereje a rendelkezésünkre áll, nem csak akkor lehet a miénk, amikor megtérünk, hanem Isten ezzel az erővel akar betölteni, megerősíteni bennünket minden nap.

Szabó Szilárd, EMaBISz elnök

tomb-image