A korona jelentősége

Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra… Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére (Máté 27:27-29).

A tövis a Szentírás lapjain nem a bűnt, hanem annak következményeit jelképezi (1Móz 3,17-18; 4Móz 33,55; Péld 22,5). A bűn gyümölcsei a tövisek: a szúrós, kellemetlen, sebeket okozó tüskék…

Azért hangsúlyozom a tövisek jelentőségét, mert talán újat mondok a következő gondolattal. Ha a bűn gyümölcsei a tövisek, akkor a töviskorona Jézus homlokán vajon nem a bűnünk gyümölcsét jelképezi, amely átjárta a szívét?

Melyek a bűn gyümölcsei? Lépj be az emberiség tüskebokor-ültetvényébe, és érzékeld a töviseket: a szégyent, a becsületvesztést, a csüggedést, az aggódást. Vajon a mi szívünk még nem gabalyodott bele ezekbe a tüskés ágakba?

Jézus szívével azonban ez nem történt meg. Belé nem martak bele a bűn tövisei. Amivel nekünk naponta szembe kell néznünk, azt ő sohasem ismerte. Aggodalom? Ő soha nem aggódott! Bűntudat? Ő nem volt elmarasztalható! Jézus nem ismerte a bűn gyümölcseit…, amíg bűnné nem lett értünk.

Amikor ez bekövetkezett, akkor szakadt rá a bűn összes érzése, akár az erdei árnyak. Aggódott, bűntől összetört és magányos volt. Hallod ezeket az imádságában? „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27:46). Ezek nem egy szent szavai, hanem egy bűnös segélykiáltása!

Ez az imádság az ő eljövetelének az egyik legfigyelemreméltóbb része. De szerintem van valami, ami még ennél is fontosabb! Tudni akarod, hogy mi a legnagyszerűbb Vele kapcsolatban, aki felcserélte a mennyei koronát a tövissel? Az, hogy mindezt érted tette! Csakis érted!

Max Lucado írása