Ami előttem van, annak nekifeszülve

1-1

Mindig csodálattal néztem a profi sportolókat, hogy milyen kitartással végzik a feladatukat. Sokat edzenek, gyakorolnak a cél elérésének az érdekében. S ha eljön a verseny napja, akkor teljes figyelemmel az éremre koncentrálnak, nem tűnődnek az addigi munka nehézségein, az aznapi reggelin, az időjáráson, szemük előtt egyedül a győzelem, a „babér koszorú” lebeg.

Az elmúlt évben az augusztusi hónap az olimpiai játékokról szólt. Egyik nap a 10km-es férfi síkfutás döntőjét közvetítette a televízió. Mielőtt elindult a mezőny, bemutatták a versenyzőket s elmondták azt is kik az esélyesek. Persze, mint minden versenyben itt is volt egy abszolút favorit, a címvédő, akiről tudni lehetett, hogy a táv közepéig a mezőny sűrűjében megbúj, majd hirtelen vált, hiszen az ő erőssége a hajrá. Majdnem félidőnél járt a verseny, amikor ez az esélyes futó elesett, valahogy megbotlott. A nézők, a szurkolók s a kommentátor is meglepődve ás feszülten figyelte az eseményeket, hogy akkor most mi lesz, hiszen a tempó egyre gyorsul, s még sok futót kéne megelőznie, és vajon milyen komolyak a sérülései a versenyzőnek? Míg ezeken gondolkodott a kívülálló, a mi futónk, azzal a lendülettel, ahogy elesett felkelt, s megiramodott, hogy nyerni tudjon. Két körrel később már ott volt az élbolyban, nem csak tartotta a tempót, hanem diktálta is. S már azt hiszem mindenki előtt világos, hogy ez a férfi nyert, ő lett ebben a számban az olimpiai bajnok, megvédte címét. Hogyan tudott nyerni ez a sportoló? Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat készült a megmérettetés napjára. A verseny alatt egy pillanatig sem rendült meg a céljában, tudta, hogy az aranyért jött, ezért a bukása ellenére sem adta fel.

Pál a korinthusi gyülekezetnek így írja: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág” (1 Kor 9,26), majd a filippieknek pedig így: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”( Filippi 3, 12-14)

A fenn említett sportoló úgy futott, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy versenyzett, hogy nem mélázott el a múlt történésein, a gondjain, a hibáin, a bukásain. Előtte tisztán ragyogott az arany, arra vágyott, azért futott. Sokszor megtörténik, hogy annyira lefoglal bennünket ez a földi élet: az iskola, a munka, a család, a barátok és megannyi dolog, hogy megfeledkezünk az igazi célunkról, hogy a mennybe tartunk. Annyira belemerülünk a hétköznapokba, hogy elhalványul, elsötétül előttünk a cél. Vagy talán olyannyira jól érezzük magunkat a Földön: egy sikeres vizsga, egy értékes ajándék, egy érdekes kirándulás miatt, hogy már azt gondoljuk célt értünk. Ezért fontos minden nap emlékeztetnünk magunkat a célunkra, arra, hogy hova tartunk.

Az is megtörténik, hogy bár tudjuk merre tartunk, mégis a múlton tűnődünk. Azon merengünk, mi lett volna ha. Hibáinkat, bukásainkat számolgatjuk, elemezzük. Ahelyett, hogy felkelnénk, s újra elindulnánk, lenn maradunk magunkat sajnáltatva. Ez sem méltó egy igazi sportolóhoz. Egy igazi futó, aki előtt tiszta a cél, nem ücsörög, nem nyaldossa a sebeit, hanem feláll, nekifeszül a célnak és egyenesen fut felé.

Nekifeszül, hiszen minden erejét beleveti a munkába. Nem kíméli magát, nem nézi, hogy mennyit tud spórolni az idején, az erején. Minden belead. Ezt jelenti nekifeszülni, nem csak ímmel-ámmal kereszténynek lenni, hanem úgy igazából: az iskolában, a munkában, otthon a családdal, a barátokkal, s az imaházban is. Nem csak a kényelmes dolgokat bevállalva, hanem mindent, ami közelebb visz a győzelemhez.

S miután nekifeszül, Pál azt írja, hogy az igazi sportoló egyenesen fut a cél felé. Nem tesz kitérőket, nem próbálgatja az utakat, vajon melyik a jobb, a kényelmesebb. Nem, egyenesen fut.

Ha győztes akarsz lenni 2017-ben íme a recept: élj úgy, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy, mint aki elfelejti ami mögötte van, s úgy, mint aki nekifeszülve fut egyenest cél felé.

Krisztusban győztes új évet kíván az EMaBISz!