Áprilisi ifirovat- előljáróban

Húsvétra készülve, gondolkodok…

Alig tűntek el a polcokról a karácsonyi díszek, csokik, hóemberek, máris itt vannak helyükben a csokinyulak, tojások, tojásfestékek. Az emberek többségének ez jelenti azt, hogy húsvét közeleg. Nekünk mit jelent? Minek a közeledését jelzi? Talán azt, hogy egyre inkább lényegkerülő lesz a világ. A lényeget elkerülve ünnepelnek.
Egyesek felvételeket, interjúkat készítenek emberekkel és kérdéseket tesznek fel az ünneppel kapcsolatosan, majd azon szórakoznak, hogy az embereknek fogalmuk sincs mit ünneplünk Karácsonykor, Húsvétkor…
Számomra nem szórakoztató, s miközben felháborodok, ember létemre, úgy érzem magamba kell nézzek, s megvizsgáljam, én lényegkerülő vagyok-e. Mert lehetek, akkor is, ha nem a nyulakban és a tojásokban látom a húsvétot.
Úgy érzem, ha a húsvéthoz közeledve, készülve rá, csak a feltámadás és öröm foglakoztat, nem a teljes lényegre koncentrálok, és máris lényegkerülő vagyok. Mert a feltámadást halál előzte meg, a győzelmet „veszteség”, az örömöt bánat. Így teljes a kép, így teljes a lényeg. Minnél többet foglalkoztatnak az „előzmények”, annál felfoghatatlanabb a feltámadás, a győzelem, annál nagyobb az ezzel járó öröm. Ezt tapasztaltam az elmúlt húsvétkor is.
Szeretnék így készülni most is. Szeretnék méginkább belegondolni, szeretnék még többet foglalkozni azzal az áldozattal, amit értünk vállalt Jézus. Hiszem, így még nagyobb ünnep lesz a húsvét, teljesebb lesz az örömöm, teljes a lényeg!

Gere Leona, Kolozsvár