Az elégedetlenség

Soha nem volt világunk aggodalmaskodóbb, mint napjainkban. Rohamos fejlődésével szítja az elégedetlenséget: nem elég fehér a fogad, kicsi a lakásod, nem öltözöl elég divatosan, a te autód csak 67 lóerős és a telefonod nem tud tévéadást fogni. Vannak okaink az elégedetlenségre, amely sokakon erőt vesz. Egy jó példa erre a Csehország legnagyobb szakszervezeti szövetsége (CMKOS), amely az „elégedetlenség hónapja” jegyében 2008. május 14-étől kezdve több tiltakozó megmozdulást szervezett, mivel úgy vélték, hogy a kormány reformpolitikája miatt, csökkentek a reálkeresetek és megugrott az infláció.

Ha engedünk világunk és körülményeink befolyásának, nagyon könnyen, mi keresztyének is belezuhanunk az elégedetlenség csapdájába. Anyagi gazdagság soha nem tudja az embert megelégíteni. Egyszer egy nagyon gazdag embertől kérdezték meg azt, hogy a jelenlegi helyzetében, ha lehetne egy kívánsága, mit szeretne? A válasz meglepő volt: – Még egy kicsivel többet mindenből, amim van! Többet, többet még többet! Ilyen az emberi telhetetlen természet. Isten nélkül az ember élete soha nem lesz beteljesedett és megelégedett.  A teremtmény nem lehet megelégedett addig, míg rendeltetésének helyére nem talált. (C.H. Spurgeon)

A Szentírás fényén keresztül láthatjuk csak helyes módon életünket és javainkat. Isten elítéli és bűnnek minősíti az elégedetlenséget, ami nem más mint egy negatív hozzáállás az élethez és az Isten által kapott ajándékokhoz, amely folyton csak azt kéri: „Add nékem, Uram,…” (Dsida Jenő: „Elégedetlenség”) és soha nem tud köszönetet és hálát mondani azért amije van. Van egy egészséges elége­detlenség is, amely előresegíti a haladást és a fejlődést, de itt nem erről van szó, hanem arról a beteges elégedetlenségről, ami egyeseket önsajnálatba és depresszióba, másokat féktelen pénzhajhászásba küld. Az elégedetlenség eldeformálja az ember jellemét és Istennel szemben felfuvalkodottá teszi. Kapzsi, mohó és harácsoló lesz: „Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem” (Péld. 27,20).

Isten Igéje figyelmeztet, és egyben bátorít is bennünket a megelégedésre. A Zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk: „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid. 13,5).” Pál apostol pedig Timóteusnak azt írja, ha van élelmünk és ruházatunk, meg kell tudnunk elégedni vele (1Tim. 6,8). És ez lehetséges, mert Isten gondoskodik az ő gyermekeiről: „ha mi készek vagyunk engedelmeskedni neki, Ő igénybe veszi a legkisebb porszemet és a legtávolabbi csillagot is arra, hogy megáldjon. Ugye milyen nagy bátorítás ez!”  (Oswald Chambers)

A Szentírásban olvasunk olyan emberekről, akik, meg tanultak megelégedetteknek lenni. Isten szolgája, Mózes, sokszor megtapasztalta, hogy milyen nagy bűn és mennyi nyomorúság forrása az elégedetlenség.  Izráel népe az ő vezetése alatt sokszor elégedetlenkedett: egyszer a vízzel, majd a kenyérrel, majd a pusztai élettel kapcsolatosan. Mózes ezekben a helyzetekben Istenhez kiáltott és megtapasztalta, hogy Isten képes minden szükséget betölteni. Megtanulta, hogy nem is a fizikai szükségek az elsődlegesek, hanem az Isten kegyelme, amely igazi boldogságot ad: „Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben”(Zsolt. 90,14).

Pál apostol leveleiben bizonyságot tesz arról, hogy meg tanult szűkölködni és bővelkedni, és minden körülményei között elégedett tud lenni (Fil 4,11). Mindenre van ereje a Krisztusban, aki megerősíti őt (Fil 4,13), mert „nagy nyereség az istenfélelem, megelé­gedéssel.” (1 Timótheus 6, 10).

Kívánom, hogy Isten az ő gazdagságával naponként töltse be életeinket, hogy megelégedetten és boldogan éljünk. Keressük először Isten országát és az ő igazságát és átfogjuk élni annak a csodáját, hogy mindaz, amire szükségünk van, megadatik nékünk (Mt.6,33).

 

Szabó László