Az ellenség megismerése

Sokan úgy képzelik el a gyülekezetet, mint egy kórházat, ahová a beteg, megtört életű, gondokkal küszködő és vallásba menekülő emberek járnak. Ez a kép azonban teljes mértékben hamis. Ha a gyülekezetet egy földi intézményhez hasonlíthatnánk, Isten igéje szerint, nem egy kórházhoz, hanem egy katonai kaszárnyához kellene mérnünk. Miért? Mert a gyülekezet nem a megvert, legyőzött, gyáva emberek társasága, hanem az olyanoké, akik nem futamodtak meg az élet elől, hanem a Gonosz hatalma alól való szabadulás által, nyíltan hadat üzentek a Sátánnak. Tudatosulnia kell bennünk annak, hogy ha Krisztus gyermekei vagyunk, akkor harcban állunk „erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Ef. 6,12).

Vannak, akik hisznek az Istenben, de a Sátán létezését tagadják, mesének tartják, pedig a Szentírás egyértelműen beszél róla. Pál apostol azt írja, hogy „az ő (Sátán) szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Kor. 2,11). Ha az ellenségünket akarjuk megismerni, akkor ennek az egyedüli biztonságos forrása a Szentírás. Minden más megismerési lehetőség nagyon veszélyes lehet életünkre nézve. Ezért a következőkben a Szentírás alapján néhány igazságot nézünk meg a Sátán személyével kapcsolatosan.

A Sátán kezdetben angyal volt, szép és dicsőséges. Isten elleni lázadása azonban azt eredményezte, hogy levettetett az égből, és Isten ellenségévé lett (Ézs. 14,12-14). Lucifer a maga dicsőségét kereste, olyanná akart lenni, mint az Isten. Maga akart VALAKI lenni Isten nélkül, és ezért kész volt magával Istennel is szembeszállni. Ezékiel 28, 12-17 részletesen leírja, ennek a lázadásnak a történetét. Szépségét és kiváltságos pozícióját Istentől kapta. Az „Isten hegyén” élhetett, élvezve az Isten jelenlétét. De jött az álnokság, az erőszak, a vétek, a felfuvalkodás, a rosszra használt bölcsesség, amik következménye a mennyországból való száműzetés volt.

A Sátán bukását okozó bűnöket felfedezhetjük életünkben is. Felfuvalkodás, álnokság, gonosz gondolatok. Arra van szükség, hogy ellenálljunk ezeknek, és kövessük Jézus Krisztus példáját, aki önmaga dicsőségéről lemondott, önmagát megüresítette és engedelmeskedett a kereszthalálig, azért, hogy a gonosz munkáját lerontsa.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan dolgozik a Sátán, tudnunk kell, mi a célja. A Sátán célja mindaz, ami Isten akaratának az ellentéte. A Sátán a szellemi világ parazitája.  A paraziták olyan élőlények a növény, állat vagy szellemi világban, amelyek másokon élősködnek. Kiszívják áldozatuk erejét magukat megerősítve. Éppen ezt teszi a Sátán is. Ráragad az emberre a bűn által, és megpróbálja tönkretenni.

Az egyik eszköze erre a büszkeség. Éppen azt a fegyvert használja az emberrel szemben, ami miatt ő maga is elbukott. A büszkeséggel a Sátán megakadályozza az embert, hogy Istennek megadja magát. Egy másik fegyvere a hazugság, amit nagyon jól használ, hiszen ő a „hazugság Atya” (Jn. 8,44). A világosság angyalának ruhájába öltözik és az igazság kerülése, féligazságok hirdetése és elhitetése útján csalja meg az embert. A félelem is egy hatásos módszere a Sátánnak az ember ellen. A félelem megbénít, képtelenné tesz a cselekvésre, rabságban tart a halál gondolatával (Zsid. 2,15).

A Sátán tombol és mindent megtesz, hogy romboljon, lázítson, de Istentől megszabott korlátai vannak. Csak az Isten által meghatározott kereten belül mozoghat. Jó példa erre Jób története. Isten megengedi a Gonosznak, hogy ártson Jóbnak és családjának, de van határ: „az életére vigyázz (Jób 2,6).” Egy másik példa erre Péter, akinek Jézus megígéri, hogy imádkozni fog hitének megmaradásáért, amikor a Sátán támadni fogja. Isten pórázon tartja a Sátánt, ezért nem kell félnünk tőle: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni”(1Kor. 10,13).

A legfontosabb igazság a Sátánnal kapcsolatosan az, hogy ő egy legyőzött ellensége Istennek és az embernek. Ha ez nem így volna nem is lenne erőm és bátorságom írni, vagy beszélni róla. A Jel. 12,11-ben ezt olvassuk: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.” Fantasztikus ige ez, amely kijelenti, hogy van győzelem a Sátán felett! De mire van ehhez szükség? A Bárány vérére. Isten „lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol. 2,15). Krisztus a kereszten azáltal, hogy felvette magára az emberek bűnét és elszenvedte az értük járó büntetést lefegyverezte a gonoszt. A Sátánnak minden hatalma a bűnben van. Ha nincs bűn, nincs hatalom. A megváltás munkája, egy olyan csodálatos dolog, amit a Sátán nem értett. Azt hitte győz, amikor megfeszítik Jézust, de épp az ellenkezője lett érvényes. Isten túljárt az eszén. Erről beszél Pál apostol, amikor azt mondja: „Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg (1Kor. 2,8)”. Számunkra is van győzelem azáltal, hogy bátran vallást teszünk Jézus Krisztusról. Pál apostol is ezt tette a Róm. 16,20-ban, amikor azt monda: „a békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan”. Öt évvel az után, hogy ezek a szavak elhangzottak Rómában Néró meggyújtja a keresztyéneket, és ezzel együtt lángot adott a keresztyén hitnek is, ami több, mit kétezer éve óta ég, és égni fog örökké.

A Sátánnak kevés ideje van. Ő már megítéltetett, és az idők végén hatalma teljesen elvétetik, megaláztatik és a tűznek tavába vettetik. Jézus bátorít bennünket:„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33). A győzelemhez szükség van az ellenség megismerésére, de még nagyobb szükség van arra, hogy megismerjük azt, aki legyőzte az ellenséget, Jézus Krisztust. Kívánom, hogy benne és általa legyen győzelmes életünk minden nap.

 

Szabó László