Fiatalok a törésen

Ezékiel 22,30

Számtalan és sokféle törésről beszélhetünk, akár személyes vagy közösségi életünkre gondolunk. Törések, amelyek segítségre és gyógyulásra várnak, a mi engedelmességünk és odaszánásunk által. A 2009-es Erdélyi Magyar Baptista Ifjúsági Kongresszusnak a nagy kérdése nem az, hogy ki lett az elnök, a titkár, a gazdasági titkár, hanem az, hogy helyünkön vagyunk-e? Törésen állunk-e? Tud-e az Isten használni bennünket abban, hogy az „egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá” (Ézs 40,4) legyen?

Izráel népe életében, a babiloni fogság bekövetkeztével, nemzeti válságról, törésről beszélhetünk. A nép templomi és királyi vezetés nélkül maradt. A krízis nagy volt, de Isten keresett, és talált egy embert, akit törésre állíthatott, Ezékiel prófétát. Figyeljünk meg együtt néhány fontos igazságot az ő törésen végzett szolgálatával kapcsolatosan.

Először is azt, hogy Isten hív a törésre! Ezékielt is hívta. A zsidó nép fogságának ötödik évében, amikor 30 évesen papi szolgálatba léphetett volna (4Móz 4,3), Isten prófétai szolgálatra hívta el. Babilóniában, a Kébár folyó mellett rendkívüli látomásban jelent meg Isten Ezékielnek (Ez 1,1-28). Az elhívás megszólítással kezdődött: „Emberfia”. Isten mindig így szólította, valahányszor kijelentést adott neki, vagy üzenetet bízott rá. Ez a megszólítás azt a különbséget érzékeltetheti, ami a hatalmas, dicsőségében minden képzeletet felülhaladó Isten és az Ő szolgálatára álló ember között van. Ezután Isten lábra állítja Ezékielt, betölti Lelkével, megbízza feladattal és várja tőle az engedelmességet: „… hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen…” (Ez 2,8). Ezékiel elhívatásától kezdve több mint két évtizeden át volt Isten eszköze és követe. Isten hívta és ő kész volt eleget tenni a hívásnak.

Szinópéi Diogenész[1] a legenda szerint, lápmával a kezében járta Athén városának utcáit keresve az „embert” az emberek között. „Nincs ember. Csődbe jutott a természet.”- mondta. Szerinte az ember ritka érték volt, és még fényes nappal, lámpafénynél is ritkán találni meg azt a lényt, aki joggal viseli magán az „ember” jelzőt. Valahogy így keres bennünket is az Isten. Keresi a keresztyének között a „keresztyént”, aki joggal viseli ezt a nevet. Keres engem, és keres téged kedves fiatal testvérem. A jó hír az, hogy az Isten munkája nem jutott csődbe, és nem is fog soha. Az Isten munkája a golgotai kereszten győzött, és Isten ennek a győzelemnek kíván a részeseivé tenni bennünket.

Isten felkészít a törésre. Ez a második igazság, amit megfigyelhetünk Ezékiel életében. A felkészülésnek lelki jellege volt. Isten bátorítja szolgáját, hogy ne féljen, legyen kitartó és erős. Volt ok a félelemre, a meghátrálásra, hiszen Isten a szolgálat nehézségeit nem titkolja el Ezékiel elől. A népről, akik felé szolgálni kell, úgy beszél, mint lázadókról és engedetlenekről, hűtlenekről, makacsokról, akiknek a szívük konok és nem fognak törődni az Isten szavával. De mindenezek ellenére Ezékielnek nem szabad félnie: „Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj” (Ez 2,6). Kitartó kell, legyen: „Hirdesd nekik az én igémet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele…” (Ez 2,7). Isten megígéri neki, hogy keménnyé teszi (Ez 3,8-9), alkalmassá a nehéz feladatra.

Hányszor volt a félelem, a hűtlenség és a fáradtság oka annak, hogy a törésre álljunk. Gyengének, alkalmatlannak éreztük magunkat, és inkább vártunk volna szolgálatot, mintsem, hogy készek legyünk szolgálni. Tegyük le életünket Isten kezébe, és engedjük, hogy az ő hatalma által átformáljon bennünket, felkészítsen, hogy alkalmasak legyünk a törésen végzett munkára.

A harmadik fontos igazság az, hogy Isten beállít a törésbe. Ezékielnek három fontos szolgálata volt népe életének nagy törésén: Isten szószólója kellett legyen (Ez 3,7; 1-10), Izráel házának őrállója (3,16-21) és jel honfitársai számára (Ez 12,11; 24,27). Mindegyik szolgálat nagyon fontos volt ahhoz, hogy a törés begyógyuljon, és a zsidó nép történetének folyatása legyen a fogságban, majd pedig Júdai vidékeken is.

Istennek a fogságban is volt szava népéhez, de sajnos a hamis próféták ezzel nem törődve téves információkkal hitegették a népet. Ezékiel, velük szemben, a teljes isteni igazságot hirdette, felfedte a nép bűnét, de vigasztalta is őket a hazatérés reménységével. Az őrállói feladatot is végeznie kellett. Ébernek lenni olyankor is, amikor mások alszanak. Figyelni, időben észrevenni a veszélyt, és figyelmeztetni a népet, megfújni a kürtöt.

És talán a legnehezebb feladat az volt, hogy jel legyen népe számára. Saját életvitelével, életpéldájával, cselekedeteivel közölte az Isten üzenetet a nép felé. Íme, néhány példa:

  • kiábrázolja Jeruzsálem ostromát egy téglán (Ez 4,1-3)
  • Isten által meghatározott ideig fekszik bal és jobb oldalán, jelképesen felvéve Izráel népének a büntetését (Ez 4,4-17)
  • levágja haját és szakállát, és ezzel Jeruzsálem pusztulását hirdeti (Ez 5)
  •  batyuval a hátán, a házfalon keresztül hagyja el otthonát, jelképesen kiábrázolva a fogságba menetelt (Ez 12,1-16);
  • Isten megpancsolja, hogy remegve, reszketve és aggódva egyen és igyon, jelezve a nyomorúságot, ami közeledik (Ez 12,17-20)
  • roskadozva sóhajtozik a nép szeme láttára, amivel szemlélteti az ítéletes próféciát Jeruzsálem ellen (Ez 21,1-12)
  • utakat rajzol, amin feljön Babilónia királyának a kardja, bemutatva a babiloniak támadását Izráel ellen (Ez 21, 23-32)
  •  elveszti feleségét Jeruzsálem bukásának napján, és Isten megtiltja a gyászolását, hogy példa legyen a nép számára e lelki erőben (Ez 24,15-27)
  • rozsdás fazékban főz ételt, rámutatva a nép tisztátalanságára (Ez 24, 1-14)
  • fadarabokat összeilleszt egy fává, prófétálva Izráel és Júda egységéről (Ez 37,15-28)

Talán furcsa dolgoknak tűnhetnek Ezékiel cselekedetei. De szeretném, ha meglátnánk benne a prédikáló életet. Ezékielre igaz volt az, hogy életével hirdette Isten üzenetét.

Isten szeretne bennünket is beállítani a törésbe. Legyünk az ő szavának hirdetői, és képviseljük mindig az igazságot! Legyünk őrállók a magunk helyén. Vállaljunk felelősséget azokért, akiket Isten ránk bízott! Valaki egyszer azt mondta, hogy két nagyon fontos pillanata van az életnek: a születés, és az, amikor felfedezed, hogy miért születtél. Istennek terve van az életünkkel, szeretne bennünket törésen látni, szolgálatában használni.   

Még egy fontos igazság: Isten számon kéri engedelmességedet! Sokszor könnyelműen kibújunk a törésen végzett szolgálat alól. Kifogásokat keresünk, és a törésen a helyünk üresen marad. Isten, amikor az őrállói feladatot adja Ezékielnek, rámutat a felelősségre, amivel tartozik a szolgálatért. Kiderül, hogy a törésen való szolgálat élet halál kérdése. Egyrészt azoknak, akik felé történik a szolgálat. Ha ők nem engedelmeskednek, és nem térnek meg elvesznek. Másrészt az őrálló is felelősségre van vonva, hogy átadta-e a figyelmeztető üzenetet, vagy sem. Amennyiben mulasztás történt, Isten az elveszett vérét rajta kéri számon, de ha eleget tett szolgálatának, akkor megmentette életét. Ijesztő gondolat, hogy valakinek a megmenekülését Isten rajtam kérheti számon. Pedig éppen ezt mondja az ige. A felelősség nagyobb, mint gondolnánk. De nem kell ettől megijedni, hanem örömmel és készséggel vállalni.

Szükség van a törésen végzett szolgálatra. Én is, te is kedves olvasóm lehetünk Istennek emberei a törésen. Keres az Isten fiatalokat, akik építenék a falat, és odaállnának a résre Isten színe elé, az erdélyi magyar fiatalokért! Kész vagy-e odaállni te is?

[1] Görög filozófus a Kr. e. 4. században. A cinikus filozófia egyik legtekintélyesebb képviselője. Személyéhez számos legenda és anekdota fűződik.

 

Szabó László