Ifirovat – június 2014

Az alábbi írás egy elektornikusnapló-bejegyzés Rusu Szidóniától.

 Kapcsolatban

 James Blunt szövegét idézve: “this world is getting colder, strangers passing by, no one offers you a shoulder, no one looks you in the eye…”, („ez a világ egyre hidegebb, idegenek haladnak el, senki sem nyújt segítő kezet, senki nem néz a szemedbe” – szerk.megj.) a világ nagyon cudar lehet, ha az ember nincs “kapcsolatban”. No, de mielőtt félreértés történne, nem csak az ilyen románcokra értem, hanem úgy általában az emberi kapcsolatokra. Egyre inkább ennek a szükségességét látom, s ebben van igazából a szeretet kifejeződésének lényege. S minél szükségesebb, a Gonosz, annál inkább igyekszik felhigítani, felszínessé tenni, végül pedig teljesen megfosztani tőle. Gondolj bele. Kezdd egy kis gyakorlattal. Írj egy listát 10 olyan személyről (legközelebbi rokoni kapcsolatokat kivéve), akikre számíthatnál, ha nagyobb bajba keverednél vagy ha valami nagyobb segítségre szorulnál. Lehet sokunk nem tudna felírni ilyen személyeket, mert egyszerűen annyira felszínesek a “barátságaink”. A virtuális világra korlátozódnak legtöbbször. Észrevettem magamon is. A közösségi oldalakon mindenkivel olyan egyszerű jóban lenni, olyan egyszerű emaileken, chatten megoldani a kényesebb beszélgetéseket. Mert nem kell a másik szemébe nézni. Meg azért is, mert jó, igaz barátnak lenni kényelmesebb otthon a meleg szobából, mint mondjuk kimenni egyet, meglátogatni a másikat, minőségi időt szánni rá, persze lehetőségekhez mérten.

A másik dolog, ami nehézséget okoz korlátolt lényünknek, az az, ha olyan emberekkel kerülünk kontaktusba, akikkel nem egy súlycsoportba tartozunk. Ilyenkor frusztráltak leszünk, s vagy azzal védekezünk, hogy támadunk, vagy pedig meghúzódunk, mintha az egész világ ellenünk lenne. Nem akarunk kilépni a komfortzónánkból, pedig kedves barátaim, ahhoz, hogy kapcsolatban legyünk másokkal, ez a legelső és legfontosabb lépés. Teszek egy lépést a másik fele, hogy majd ő is tehessen felém. Ennyire egyszerű, s mégis olyan bonyolulttá tesszük. Inkább felszínessé. Legyen minél több belőle, hogy tudjuk kirakni a Féjszbukra, hogy lássák mások, s nekünk meg hízlalja az önbecsülésünket, s mikor majd igazi segítségre szorulunk, akkor leshetjük, hogy ezek közül valaki megsajnál.

Igazából Jézus Krisztus fantasztikus példa arra, hogyan lehetünk igazán kapcsolatban embertársainkkal. Ő kiváncsi a “hogy vagy” kérdés válaszára, ő tovább lát annál, akiknek mutatkozunk, és ő az, aki nem hagy cserben, ha nyakig ülsz a pácban. Szerette Tamást, a hitetlent, Pétert, az árulót. Szeret engem a sokszor hazugot, és makacst, s nem hagyott magamra soha, mert cikin viselkedtem. Időt szánt a barátaira, sőt kész volt meghalni értük. Lenyügőző. Legyünk olyanok mind Ő.

Ez a világ egyre ridegebb, az emberek nem törődnek egymással, nem érdekel senkit a mások sorsa. Túl büszkék, öntelt hólyagok vagyunk.

Változzunk. Lépjünk. Hasonlítsunk Krisztusra!!!

Rusu Szidónia, Gernyeszeg


 

 

Dicsőítő Est a Karneol együttessel

Egyszer, azaz április 12-én, Nagyváradon, volt egy áldott Dicsőítő Est a Karneol együttessel. Az alkalmat az EMABISZ szervezte a nagyváradi rogériuszi ifjúsággal, a Rogériuszi Baptista Gyülekezetben.

A Karneol egy drágakő neve, amelyet a Jelenések 21:19-20-ban említ a Biblia. E kövecskének szerepe a város falának ékesítése. Az együttes célja is az, hogy Istenre mutasson és Őt dicsőítse az emberek előtt.

Interneten értesültem erről a programról, és mivel nagyon szeretem a koncerteket, a dicsőítést, szóltam pár tordai fiatalnak, hogy tartsanak velem… Így indultam útnak a tesómmal együtt.

Alkalmunk mottója a következő igevers volt: “De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói, lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.” Jn.4:23

A kezdő énekben ezt énekeltük: „Ébredj én szívem, most Istenem dicsérem. Minden erőmből, és teljes szívemből!”

Nekem is nagy szükségem volt arra, hogy tudatosítsam magamban, hogy Istent dicsérem és Őrá koncentráljak és figyeljek a hangjára.

A zenéhez nem sokat értek, ezért méginkább megfigyelem az énekek szövegét, hogy mit is éneklek… igaz-e az én életemre?! Ezért nagyon gyakran szokta Isten megvizsgálni életem az énekek által, vagy éppen megvigasztal és bátorít.

Sokszor feltettem már magamban azt a kérdést, hogy: mi az igazi Isten-dicsőítés? Hogyan kell az Atyát imádni? Csak a zenészek és énekesek tudják jól dicsőíteni és magasztalni Istent?

Az énekek alatt is kerestem ezekre a választ, közben egyre jobban éreztem Isten közelségét és jelenlétét az alkalmon és elkezdtem Istennel beszélgetni.

Csodálatos dologként tapasztaltam meg azt, hogy Isten kezdett válaszolni kérdéseimre és az első kérdésemre Isten válasza az, hogy a dicsőítés egy életstílus, egy életmód. Nem lehet Istent csak a gyülekezetben, Istentiszteleten, koncerten vagy akár ifin dicsőíteni. Őt, a hatalmasat, az Urak Urát, Királyok Királyát életünk minden pillanatában kell magasztalni és dicsőíteni. A válasz után, viszont a következő ének alatt megvizsgálhattam életem.

„Mindenem Tiéd, az egész életem, A szívem teljesen átadom neked, Saját terveim és büszkeségemet, Most lábadhoz teszem, s új életet nyerek, Tiéd minden álmom, az életem mindenem.”

Nagyon szeretem ezt az éneket, nem azért mert az én életemben így van ez, hanem inkább azért mert nagyon szeretném, hogy így legyen. Sokszor eszembe jut ez az ének munka közben is és dúdolgatom és tudatosítom magamban azt, hogy Istené kell legyen minden álmom.

Isten a koncert után is bontotta ki előttem a válaszát és most már ez ének sorai között is olvashatom az engedelmesség szót.

Csak akkor lehet Istené, minden álmom, tervem, életem, ha engedelmeskedek Neki. Azt is tudom, hogy ha akarom és törekszem “Mellettem áll, Ő vigyáz rám, kinyújtja karjait jó Atyám. Nem kell félnem, itt van velem, mindig óv és átölel!”.

Ami nagyon tetszett az az imádkozás lehetősége volt a vezetőkkel együtt, örültem a lehetőségnek, mert ekkor tudatosult bennem az, hogy Isten szent és nem állhatunk meg akárhogy az Ő jelenlétében.„Azt akarom tehát, hogy a férfiak imádkozzanak minden helyen, tiszta kezeket emelve fel harag és kételkedés nélkül.” 1Tim.2:8

Ezután vágyom én is, hogy tiszta kezeket tudjak felemelni, amikor imádkozom, vagy éppen Istent dicsőítem. Amíg imádkoztam ezt az éneket énekelték: „Nem akarsz félszívű követőt. Lényem tiéd”, az egyik kedvenc énekem, amit a Karneol énekel, mert ezt mindennap meg kell harcolni, hogy az egész szívem a Mesteremé legyen, és engedelmes követője lehessek.

Istené legyen a dicsőség ezért a Dicsőítő estért a Karneol együttessel.

 

Balázs István, Torda

00


Majális a Mihály-dombon

 Isten kegyelméből május 2-án egy nagyon áldásos napot tölthetett el a nádasdi és a széri ifjúság a goroszlói fiatalokkal. Kb. 40 fiatal gyűlt össze reggel a goroszlói Baptista Imaház előtt, hogy együtt menjen fel a Mihály-dombra, amit a goroszlói fiatalok választottak helyszínül.

A délelőtti órákban volt dicsőítés, imabuzdítás, ismerkedős játék, tanítás. Nádasdról én készültem imabuzdítással a Jer. 29:11-13-ból. Arról beszéltem, hogy mennyire fontos Istenben bízni még a nehézségekben is és mindenben kivárni Isten megfelelő időzítését, még akkor is, ha nehéz. Isten jobban tudja, hogy mikor mi a legjobb nekünk, merjük rábízni az életünket, mert Ő meg akarja áldani azt.

Goroszlóról Ilyés Obed buzdított imára a 150. Zsoltár alapján. Kiemelte, hogy mennyire fontos Istent dicsőíteni, nem csak énekekkel, hanem egész életünk az Ő dicsőítéséről kell szóljon, és ne csak vasárnap legyünk hívők, ne csak akkor amikor gyülekezetünk tagjai látják,  hanem a hétköznapokban is.

Ifj. Domokos Ernő a goroszlói gyülekezetből az I. Tim. 4:12-ből tanított. Ez a tanítás inkább amolyan interaktív beszélgetés volt. Beszélgettünk jó példákról, helyes értékrendről, arról, hogy mennyire fontos az, hogy legyenek jó példák előttünk úgy a gyülekezetben, mint a családban. Fel kell tudnunk állítani egy helyes sorrendet az életünkben, ahol az első helyet Jézusnak tulajdonítjuk.

A goroszlói gyülekezetból néhány személy nagyon finom ebédet készített nekünk, így nem csak lelki, hanem testi táplálékot is bőven kaptunk. Ebéd után szabadidős tevékenységekben vettünk részt, nagyon sokat játszottunk és jókat beszélgettünk. Délután énekeket tanultunk, amit félbeszakított az eső, ezért a napot az imaháznál folytattuk tovább –  az énektanulást és a játszást, mivel a jó hangulatot és a jókedvet nem mosta el az eső J. Vacsora után este együtt szolgáltunk a fiatalokkal a helyi gyülekezetben, ahol szintén áldásos alkalmunk volt.

Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy Isten bőséggel osztogatta áldásait azon a napon és mindmáig osztogatja, csak ki kell nyújtanunk felé a kezünket. Kívánom, hogy azok a magvak, amelyek akkor hullottak el, jó földbe keljenek ki és jó gyümölcsöt teremjenek.

Sipos Tábita, Hadadnádasd

01