Ifivezetőképző Sólyomkőváron

image

Fontosak kapcsolataink, de nem mindegy kivel és mivel kerülünk szorosabb viszonyban. Ezért, ezzel a jelmondattal szerveztünk ifivezetőképzőt a Sólyomkővári táborban október 13-16 között. Örülünk annak, hogy összejött ez a hétvége, és együtt lehettünk majdnem 25-en. Jó volt közösséget vállalni és beszélgetni, tanulni kapcsolatunkról Istennel, az ifivel, a gyülekezettel és a körülöttünk élő emberekkel. A program egy kicsit olyan volt, mint egy konferencia, csak az alkalmak végén este, nem mentünk el a vendégfogadóinkhoz, hanem pár lépéssel eljutottunk a szállásunkig. Pénteken vacsorával indítottuk a közösséget, mely után Szabó Szilárd, az EMaBISz elnöke, Mózes példáját használva, mutatott rá az Istennel való kapcsolatunk elsőbbségére. Kihangsúlyozta, hogy szolgálatunk Istentől van, így kell tekintenünk rá, hiszen csak így van értelme. A szombatot áhítattal indítottunk, közbenjártunk egymásért, és egymás ifjúságaiért. Majd reggeli után és a hétvége további részében is, Sípos Márk, a szegedi Új Remény Gyülekezet lelkipásztora tanított az ifi és az ifivezető kapcsolatáról. Ebéd után közösségépítő játékok, beszélgetések történtek, majd este pedig az ifivezető/ifi és a gyülekezet volt a téma. Az előadó kiemelte, hogy az ifi része a gyülekezetnek, nem pedig egy gyülekezet a gyülekezetben. A tanítás alatt arra kerestük a válaszokat, hogyan lehet ezt elkerülni, és hogyan lehet fiatalként bekapcsolódni a gyülekezetbe. A tartalmas nap végén, még egy kis tábortűznél is lehetőség volt dicsérni az Urat, és tovább beszélgetni. Vasárnap hálaadással kezdtük a napot az áhítaton, majd reggeli után arról hallgattunk tanítást, és majd beszélgettünk is, hogy, hogyan érhetjük el a környezetünkben élőket, hogyan osszuk meg velük az evangéliumot. Megértettük, annak fontosságát, hogy első sorban az életünk kell legyen egy bizonyság, mert csak utána tudjuk hitelesen elmondani az örömhírt másoknak is. A tábor mérete, helye pont megfelelt erre hétvégére, és az időjárásban is csodálhattuk Isten nagyságát a hétvégén. Feltöltődve, és felbátorodva indultunk haza ebéd után. A tanultak próbája ezután következik.

Néhány rövid beszámoló a résztvevőktől:

Olyan volt az egész hétvége mintha egy családi kiruccanásra mentünk volna a többi vezetővel. Már az első perctől összehangolódtunk és segítettünk egymásnak. Nekem sokat jelentett az is, hogy együtt terítettünk meg, takarítottunk és készítettük az ételeket, amit éjszakába nyúló beszélgetések követtek.
Ami az előadásokat illeti nagyon élvezhetőek és gyakorlatiasak voltak, sokat tanulhattunk belőle és még egymás tapasztalataiból is sokat nyertünk. Egyszóval nagyszerű volt, remélem sok ilyen lesz még. Sápi Márk, Nagyvárad

Nekem nagyon tetszett a hely és a családias hangulat. Úgy érzem, hogy sikeresen összerázódott egy kicsit a csapat. Megismerhettem én is új embereket, fejlődhettek barátságaim és más tapasztalataiból tanulhattam, arra nézve, hogy miket kell és miket nem kell bevetnünk a saját ifinkben. A 4 elõadás nagyon gyakorlatias volt, kaptam útmutatást Bibliai személyek és az előadók személyes megtapasztalásaiból is. Az áhítatok is nagyon tetszettek, jó volt bennük a kreativitás. Nagyon pozitív élményekkel maradtam és nagyon örülök, hogy én is ott lehettem. Szűcs Péter, Nagyvárad

Ezen a hétvégén jobban megértettem mi az igazi tanítványság. Rá kellett jöjjek arra, hogy csak akkor lehet valaki jó vezető, ha arról is gondoskodik, hogy kit hagy maga után. A vezető egyik legfontosabb dolga az, hogy belefektessen néhány személybe, akikkel minőségi időt tölt, akiket épít és képez arra, hogy erős és szilárd vezetőkké váljanak. Módi Miriám, Szilágyszentkirály

Isten kegyelméből én is részt vehettem ezen a konferencián. Mielőtt elkezdődött volna nem gondoltam, hogy ennyire áldásos lesz számomra, mivel nem vagyok ifivezető, így azt gondoltam nem lesz Istennek üzenete hozzám, mivel csak a vezetőknek szól majd a tanítás. Isten megmutatta, hogy egy egyszerű ifitagnak is rengeteg feladata van. A hétvége folyamán Isten rávilágított arra, hogy sokszor nem helyes az istenképem. A 2 Mózes 20. rész második igeverse, arra biztatott engem, hogy ne úgy tekintsek Istenre, mint aki egy szigorú, állandóan csak dorgáló Isten. Ő az Atyám. Fontos az, hogy minden egyes nap minden percében egy szoros kapcsolatom legyen Vele, így akár a 10 parancsolatot sem lesz nehéz betartani. Mivel Isten az Atyám nem fogok lopni, csalni, hazudni. "Isten nem csak egy ítélő, hanem egy itt élő Isten!"- hangzott a beszélgetések során. Legyünk mind jó és hű szolgái Istennek, végezzük a munkát kitartóan. Kérjünk bölcsességet Istentől, hogy példák tudjunk lenni, adjunk színt és lendületet az ifibe elsősorban, aztán a gyülekezetbe, végül a külvilág felé vigyük szerteszét az evangéliumot. Bódizs Tábitha, Kraszna

A mostani ifivezetőképző számomra nagyon áldásos volt. Sokat épültem és voltak új gondolatok, amelyek megragadták a figyelmemet vagy megérintették a szívemet. Például, hogy mennyire fontos a minőségi kapcsolat Istennel, hogy ez milyen sok problémát old meg. Az is, hogy Istennel beszélhetünk őszintén, még a legkisebb dolgokról is. A másik gondolat pedig az, hogy tanítványnak lenni azt jelenti, hogy azt tenni, amit tesz a mester; nem csak tanulni és sokat tudni.
Sok minden alkalmazható az én életemben is. Istenben bízva, az Ő segítségével remélem, hogy lesz nálunk az ifjúságban is növekedés. Benedek Ibolya-Kirsztina, Kőröstárkány

image
image

Az Úr kegyelméből én is részt vehettem ezen a hétvégén, mert tudta az Úr, hogy mi szükséges az életemben. Olyan áldásokkal gazdagodtam a hétvége után, és persze ez által észrevettem méltatlanságomat az ifi vezetésére, de egyben meg is erősített, hiszen Ő tesz méltóvá. A hétvége folyamán rengeteg ötletet adott az Úr számomra, amivel meg lehet újítani az ifjúságot, és felbuzdított a munkára, mert szeretnék hasznos eszköz lenni az Úr Jézus kezében.

Vadas Zoltán, Kraszna

Mind a 4 tanítás nagyon hasznos volt.
Mikor hallottam a többi ifivezető részéről az akadályokat vagy a nehézségeket az ő ifjúságaikból, akkor döbbentem rá, hogy nem jó hozzáállássom és perspektívám volt az ifivel kapcsolatban. Ez a hétvége segített megérteni, hogy miben kell én változzak és hogyan segíthetnék jobban az ifimunkában. Egyben bátorítás is volt Mennyei Atyánktól.
Megértettem, hogy az ifit vezetni és munkálni kell; úgy az alkalmakat, mint a tagokat egyaránt. Mindent szeretettel végezni.
Egyik a személyes üzenetek közül amit kaptam az Istentől, az a prioritásokat illeti az életben, a sorrend a következő:

1. Isten
2. Család
3. Szolgálat
4. Munka/tanulás
5. Egyéb Paranici András, Nagyvárad

Szóval, nekem nem igazán volt semmiféle elképzelésem arról, hogy mire is számíthatok ezen a vezető képzésen, de mindenképpen nagy áldás volt ez az Úrtól. Kérdésekkel mentem el erre a hétvégére, és bíztam benne, hogy Isten válaszolni is fog rájuk. Ez be is igazolódott. Megerősített abban, hogy azt akarja, hogy Neki szolgáljak, és, hogy ezt szívből tegyem. Abban is biztatott, hogy nem kell félnem a kihívásoktól, mert Ő az aki megsegít. E mellett különösen jó volt együtt, és egymásért imádkozni, az ifjúságainkért a többi ifivezetővel, és remélem lesz erre még lehetőségünk akár ilyen formában is. Kűrti Kriszta, Szatmárnémeti

Az ifivezetőképző hétvége sokkal többet adott számomra, mint vártam. Éreztem, hogy ha ennyi megtért, komoly keresztény gyűl össze, abból rossz nem származhat. És Isten képes volt minden gondolatomat, elvárásomat felülmúlni. Láttam Őt emberekben, színes levelekben, fényben és sötétben, suhanó szélben, hinta röppenésében, s szálló dallamban. Csodálom, hogy mindig másképp közelíti meg a szívem.
Ez a néhány nap új lendületet adott a szolgálatomhoz, amivel hiszem, hogy Isten bízott meg. És ha ezután nem a nehézségekre tekintek, hanem arra, hogy Isten hatalmas tervének apró része vagyok, erőt kapok, hogy ne adjam fel. "Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél." Koncsárd Anna, Koltó

Az ifjúsági szövetség mindig nagy hangsúlyt fektetett az ifjúsági vezetők képzésére. Tavaly egy tágabb körű konferenciát tartottunk Krasznán, amin minden szolgálatra kész fiatal részt vehetett, idén pedig egy sokkal intenzívebb és gyakorlatiasabb képzést választottunk ami kizárólag az ifjúsági vezetőknek szólt. (Ehhez a képzéshez a sólyomkővári tábor adott helyt, ahol péntek délutántól egészen vasárnap délig lehettünk együtt). Számomra nagyon áldásosak voltak a tanítások, mert megérthettem hogyan kapcsolódik be az ifjúság a helyi gyülekezet életébe, és hogyan tud ez a kapcsolat sikeresen működni. Hiszem, hogy a legfontosabb feladatunk a fiatalok Krisztushoz való vezetése, majd beépítése a gyülekezetbe, és nem utolsó sorban a fiatalok tanítványozása, hogy ezáltal ők is tovább folytathassák az evangélium megosztását a környezetükben. Szűcs Dávid, EMaBISz gazdasági titkára

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *