Ifjúsági rovat – Áprilisi szám

Az áprilisi ifirovatban beszámolót olvashattok az EMaBISz által szervezett síhétvégéről, gondolatokat a húsvétről, valamint részletes programajánlót találtok az elkövetkező hónapok eseményeiről.

 

66951_552012508155857_1525917543_n

Újra felállni…

Hóval, csenddel és apró örömökkel teli hétvége

Az első két dolog, amelyek eszembe jutnak a télről, a hó, a csend; amikor a természet és mi is végre pihenhetünk egy kicsit. A tél végén, február 22-24. között, azt  hiszem, sokan ilyen vágyakkal indultunk el Aranyos völgyébe, az EMaBISz által szervezett síhétvégére. Vágytunk rá, hogykicsit fellélegezzünk és élvezzük a frissen hullott hó szépségét.

Több helyről is érkeztek fiatalok ebbe a kis faluba: Váradról, Szalárdról,Szatmárról, Aradról, sőt még egy másik országból is: Szerbiából. Összesen 42-en, egy nagyon változatos és nagyon értékes csapattal vághattunk neki a hétvégének, a ránk váró meglepetéseknek.

Azt hiszem a hétvégénlegtöbbször elhangzott mondatígy szólt: újra felállni, újra megpróbálni a sok esés, bukás ellenére is. Talán ez az egyik fő jellemzője a téli sportoknak, főleg a kezdők és a próbálkozók számára.Az esések, bukások során sokan szereztünk sebeket, ki nagyobbat, ki kisebbet. Jó volt látni azt, hogy sem a sebek, sem a fáradtság nem tántorított el minket attól, hogy újra felálljunk és újra megpróbáljunk ráállni a sílécre vagy a snowboardra. Valaki azt mondta nekem, hogycsak egy dolog kell ehhez: bátorság. Mennyire igaz ez és nemcsak a téli sportokkal kapcsolatosan! Az elmúlt időben nagyon sokat estem és bukdácsoltam nemcsak a havon, hanem az életemben is. Amit megtanított nekem ez a hétvége, látva az embereket és hallgatva őket, az, hogy fel lehet újra állni. Van amikor könnyebb, van amikor nehezebb felállni, de ahogy nekem mondta valaki: csak egy dolog kell hozzá – bátorság.

A meglepetések sorozata itt még nem ért véget. Szombat este testi és lelki ajándékokat is kaptunk. Pár gondoskodó és törődő kéz arra is gondolt, hogy valami finommal fokozza a hétvége örömeit. Így töltöttkáposztával jóllakva tudtunk odafigyelni az esti előadásra. Köszönjük szépen mégegyszer ezeket a finomságokat! Az esti előadás Isten vezetéséről szólt, amelyet Balla Annamária tartott. Ami a legjobban megfogott az elhangzott szavakból az egy apró, lehet mások számára jelentéktelen kis gondolat volt a mindennapi kenyérről. Sokszor nagyon zavart az, hogy nem emlékszem azokra az  igékre vagy üzenetekre amiket előző nap, héten vagy hónapban olvastam, kaptam. Viszont megértettem azt, hogy az igével való táplálkozás, olyan, mint a kenyérrel való táplálkozás. Nem emlékszel arra, hogy milyen kenyeret ettél előző nap, héten vagy hónapban. Ahhoz, hogy növekedj viszont arra van szükséged, hogy nap, mint nap egyél a kenyérből. Ez az igazán fontos, hogy minden nap egyél, hogy minden nap olvasd az igét. Vannak olyan gondolatok amikre évek múltán is emlékezni fogsz, de a legfontosabb a növekedéshez az, hogy minden nap táplálkozz. Sokszor nem is olyan könnyű ez, de megéri!

Azt hiszem mindenki megtalálta ezen a hétvégen a csendet és az apró örömöket. A legjobb viszont az,  hogy Isten minden napban elrejt számunkra valami meglepetést, amit ha meglátunk és megtalálunk mosolyt csalnak a szívünkbe. Ezért, ha ilyen szívet akarunk, bátran kérhetjük az ének szavaival: „Add, hogy a szívemmel lássak. Add nekem látásodat. Uram hadd lássak, Uram hadd lássak!” Remélem sikerül nekünk minden nap, egyre jobban így látni!

Futó Orsolya, Nagyvárad

csoportkep-arieseni