Ifjúsági rovat – Augusztusi szám

Az augusztusi számban a nagyfalusi ifjúság számol be az ifjúság életéről, valamint a szilágyballai fiataloktól olvashatunk bizonyságtevéseket és egy rövid beszámolót a Pünkösdi bemerítésről.

A nagyfalusi, közel harminc fiatalból álló ifjúság az Úr kegyelmét, áldásait tapasztalta az elmúlt időszakban. A rendszeres heti ifialkalmakon kívül két rendhagyó, emlékezetes esemény volt az ifjúság életében. Áprilisban a testvérgyülekezet fiataljaival közös ifiórát tartottak, vendégelőadóval, majd a ballai fiatalokkal együtt majálisoztak. Jó emlékekkel tekintenek vissza ezekre az alkalmakra, az ott kapott áldásokat, üzeneteket úgy döntöttek, velünk is megosztják.

Az elmúlt időszak nagyon áldásos volt az  ifjúság számára. Április  19-én egy közös ifjúsági órát tartottunk a testvérgyülekezet fiataljaival. Kiváló alkalom volt a kapcsolatépítésre egymással és Istennel. Petyár Lóránd  ifjúsági lelkimunkás volt az előadó, aki arról beszélt, hogy mi az élet értelme. Az előadás témája: három támpont az üdvösséghez. Az előadást, az estét az interaktivitás  jellemezte. Arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme, a fiatalok ezeket a válaszokat fogalmazták meg: valami jót hagyni magunk után, szeretni, Istenért élni, küzdeni a célért. Petyár Lóránd válasza: a cél a folytatás, az örök folytatás az örökkévalóságban, Istennel. Mi a garancia a folytatásra? Az este folyamán tanulmányozott igeversekből megtudhattuk: Márk 16:16 – aki hisz, az folytathatja, Máté 10:22 – aki mindvégig kitart, az folytathatja, Ap.csel. 2:21 vagy Róma 10:13 – aki segítségül hívja az Úr nevét, az folytathatja.  A Máté 10:22 alapján megvizsgálhatjuk saját kitartásunkat, hiszen nem az a kérdés, hogy hányszor estünk el, hanem hogy van-e erőnk újra meg újra felállni, ne azt nézzük, hogy milyen nagy problémánk van, hanem hogy milyen nagy az Istenünk.  Péld. 24:16- „ha hétszer is esik el az igaz, mégis fölkel”-ezzel a pozitív elhatározással kell kitartanunk a nehézségekben.

Az este folyamán megerősödött bennünk a hála azért, hogy Istennek sokkal nagyobb terve van velünk, mint nekünk saját magunkkal. A mi feladatunk: hinni, kitartani, segítségül hívni az Úr nevét. Az  alkalmat közös beszélgetéssel, teázással fejeztük be, és hálát adtunk az együttlétért. Igazi feltöltődést jelentett az ifjúság számára, hiszen ezekben a hetekben volt a legnehezebb az iskola és az egyetem. Szükségünk volt a kitartásra, ehhez pedig a feltöltődésre. Megerősödve könnyebb volt tovább folytatni.

Ahogy megint végére járt az erőnk, kitartásunk, Isten újból egy feltöltődésre adott lehetőséget az ifjúság számára. A ballai fiatalokkal együtt szervezetünk Május elején közös majálisozást. Erről az alkalomról sem jöttünk haza kevésbe feltöltődve. Külön kegyelem volt az is, hogy új barátokat szerezhettünk az Úrban. A két ifjúság május 2-án Sólyomkővárra. Az alkalmat egy közös áhitattal kezdtük, amelyet lelkipásztorunk, Nagy István tartott. Közösen imádkoztunk, majd ifj. Veress  Ernő, ballai lekipásztor tartott előadást a hit hét horgonyáról. Az első horgony az Istenben meggyökerezett hit, amely nagyon fontos kell legyen a keresztény fiatalok életében. Elkötelezett, rendíthetetlen, szilárd hitünk kell legyen afelől, hogy örök életünk van, ahogy a Róma 6:8 is mondja- „Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.” A második horgony: az Úr Jézus Krisztus a legjobb barátom, amely személyes bizonyságtétel is lehet, az én életemben, mindannyiunk életében. A harmadik horgony: a Szentlélek a legjobb segítő, pártfogó. A negyedik a Biblia. Az ötödik az evangélium, a legjobb hír, majd az utolsó kettő: újjászületés és a Mennyország, a legjobb úticél. Fontos megvizsgálni, hogy ezek a horgonyok alapjai-e a mi hitünknek, hogy megvan-e a szilárd bizodalmunk Istenben? Úgy kell kezdenünk minden egyes napot, hogy Isten kezébe tesszük le az életünket, s erre bíztatásul szolgálnak a köveztkező igeversek: Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak.(Péld. 3:5,6,8)

Értékes üzenetek voltak ezek számomra, számunkra. Az igei üzenetek mellett még sok emlékezetes pillanat volt azon a napon: közös ebéd, logikai- és sport játékok, foci. Igazi közösségépítés volt. Estére mindenki fáradt volt. Közös imával fejeztük be, majd nehéz  szívvel búcsút vettünk, egy időre, ugyanis a ballai keresztségen újból találkozhattunk az itt megismert fiatalokkal, barátainkkal.

Nagyon hálásak vagyunk Istennek ezekért az alkalmakért, hiszen rengeteget épülhet és formálódhat általuk az ifjúság. Mélyen megmaradt bennünk, hogy mennyire fontos kitartó és bizakodó fiatalokként megállni a világban, hiszen “Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne”- Hudson Taylor.

Szilágyi-Benedek Beáta, Szilágynagyfalu

3 6


 

Örömünnep volt Pünkösdkor Szilágyballán, és a mennyben is! Tizennyolc fehérruhás fiatal pecsételte meg hitét a bemerítés által. Örömüket, megtérésük történetét velünk is megosztják!

Nagy izgalommal és remegő szívvel vártam ezt a napot. Örömünnep volt ez számomra. Ez volt életem legszebb és legfontosabb napja. Ezen a különleges pünkösdi napon bizonyságot tehettem arról, hogy elfogadtam Jézus Krisztust személyes megváltómnak, és bemerítés által megpecsételhettem a Jézus Krisztusba vetett hitemet. A nap folyamán rengeteg áldásban volt részem, felejthetetlen marad számomra. Hiszem, hogy az Úr akarata volt ez. Minden áldásért az Övé legyen a dícsőség. Bálint Orsolya

 

Életem legszebb napjai közé tartozik az a Pünkösd vasárnap, amelyen  megpecsételehettem az Úr Jézusba vetett, hitemet a keresztség által, a többi tizénhét fehér ruhással együtt.  A bibliát olvasva tudom, hogy ez egy nagyon fontos lépés, egy „igazság”, amely által az Úr Jézus parancsának engedelmeskedünk. Hálás vagyok Istennek, hogy a bemerítés által csatlakozhattam a gyülekezethez és mostantól így szolgálhatom az Urat. Isten sok jóval ajándékozott meg minket ezen a napon: adott szép időt, áldást, örömöt a szolgálat által, meghallgatta imáinkat. Mindenért Övé a dicsőség! Veres Beáta

 

Hívő családban nevelkedtem, rendszeresen jártam gyülekezetbe, egy idő után szokásommá vált. Üres volt az életem, és vártam azt, hogy valami betöltse az űrt. Megértettem, hogy meg kell térnem, de túl fiatalnak éreztem magam ehhez. 2011. nyarán Gyergyóban táboroztam. Egyik este az imacsoporttal összegyűltünk beszélgetni és imádkozni. Egymásért imádkoztunk, és olyan jó volt hallani, ahogy értem is könyörögnek. Azon az estén rám nehezedtek a bűneim, és bocsánatot kértem az Úrtól.  Isten megbocsájtott nekem. Ezután felszabadultság és boldogság töltött el. Azóta az Ő gyermekének vallom magam és naponként törekszem a jóra.  Az 1. Korinthus 1:18 bátorított engem akkor és bátorít ma is. Tizennégy évesen ismertem meg az Urat, nem volt túl korán, ahogy én gondoltam és azóta egyetlen nap sem bántam meg, hogy az Ő gyermeke lettem. Király Fanni

 

Tavaly márciusában a gyülekezetünk evangélizációkor, egyik este Mike Sámuel lelkipásztor testvér szolgált, és feltette egy kérdést: a te neved fel van írva az Élet Könyvébe? Szíven talált. Tudtam hogy a bűnben élek, és nincs felírva az Élet Könyvébe a nevem. Tudtam hogy meg kell térnem, de nehéz volt szakítani bűnös életemmel. Az ördög azt súgta a fülembe, hogy van még időm, Isten biztos megvárja, hogy később megtérjek. Egy ideig ebbe  belenyugodtam. Aznap este azonban, amikor haza mentünk az imaházból olvasni kezdtem a Máté evangéliuma 24. részét, és különösen megérintett a 44. vers, „Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia”. Elgondolkodtam, mi lenne ha most térne vissza Krisztus. Engem hogyan találna? Készen lennék? Tudtam, hogy nem, és azt is tudtam, hogy ha kérem Őt megbocsájt, és új élet ad. Imádkoztam és megvagyok győződve arról,  hogy meghallgatott, és a nevem fel lett írva az Élet Könyvébe. Krisztus megmosott drága vérével, és békét leltem nála! Mátis Dóra