Ifjúsági rovat – Márciusi szám

A márciusi ifjúsági rovat fő témája a böjt volt. Beszámolókat olvashattok az EMaBISz által szervezett Ima és böjt hétről. A könyvajánlónk is a böjthöz kapcsolódik, valamint megtalálható a rovatban Kiss Lehel lelkipásztor tanítása, amely az Ima és böjt hét 3. napjára íródott. Az infósarokban program-ismertetőt találtok az elkövetkező hónapok eseményeiről.     Ifjúsági ima és böjt hetet szervezett január 21-27 között az EMaBISz.

Ifjúsági ima és böjt hetet szervezett január 21-27 között az EMaBISz.

46415_325865497525962_722690466_n

Az Ima és Böjt Hét fő témája az országos ifjúsági szolgálat volt. Az EMaBISz javaslata szerint néhány ifjúság megszervezte az ima és böjt hét előtti felkészítő alkalmat, ahol az ima és böjt fontosságáról és annak gyakorlati megéléséről volt tanítás, valamint a hét közepén egy közös ifjúsági imaórát, majd az imacsoportok szolgálatát a hét végén a gyülekezeti istentiszteleten.

Az EMaBISz által megfogalmazott imatémák alapján hálát adhattunk a gyülekezeteink ifjúságaiért, ifjúsági vezetőkért, lelkipásztorokért, az elmúlt év ifjúsági rendezvényeiért és azokért a fiatalokért, akik megismerték Jézus Krisztust az elmúlt évben.A hálaadás mellett imakéréseinkkel fordultunk az Úrhoz: fiatalok megtéréséért, a hívő fiatalok lelki megújulásáért, lelki tisztaságáért, a szolgálatra való elhívásért, a tervben lévő ifjúsági alkalmakért, programokért, látásért az ifjúsági evangélizációban és misszióban.

Az Ima és Böjt Hét minden napján igei üzenetet, buzdítást olvashattunk különböző lelkipásztoroktól. Az írások továbbra is megtalálhatók az EMaBISz weboldalán.

Hisszük, hogy ígérete szerint meghallgatta imáinkat az Úr. Köszönet azoknak, akik bekapcsolódtak az ima-böjt szolgálatába. Hála, hogy lehetőségünk van nem csak ilyen alkalmakkor, hanem szüntelenül imádkozni! Imádkozzunk továbbra is az országos ifjusági szolgálatért, az említett imatémákért.

Gere Leona, Kolozsvár


 

Beszámoló Nagyváradról

imaesbojt

Nagyváradon a böjt hetet egy felkészítő előadás előzte meg, a Belvárosi Baptista Gyülekezet ifjúsági óráján, Szabó László előadásában. Ez nagy segítséget nyújtott a felkészülésben.

A lelkipásztorok által írt napi igei buzdítások és a böjttel kapcsolatos idézetek bátorítóak voltak számomra.

A hét folyamán elhangzott, hogy a bibliai böjt többet jelent annál, hogy megtartóztatjuk magunkat az ennivalótól, ez csak az egyik oldala a böjtnek. Fontos az erőteljes és buzgó imádság. Az, hogy lemondunk az ételről, lelki célok érdekében, segít, hogy Istenre figyeljünk és kikérjük akaratát életünkre nézve. Hangsúlyozták, hogy az ima és böjt időszak célja nem más, mint Isten.

Imatémáink a következők voltak: formálódás, életegyensúly, közbenjáró imádság másokért, vezetés a döntésekben, szabadulás a megkötözöttségektől.

Nagyon sokat tanulhattam a hét alatt, és elmélyülhettem a hitben, közelebb  kerülhettem Istenhez. Tudatosult bennem, hogy minden helyzetben szükségem van az imádságra: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.” (1 Thessz. 17-18a)
Csodálatos érzés volt  együtt, közösségben imádkozni, bizalommal fordulni Istenhez, elmondani örömeimet, gondjaimat, kéréseimet.
A hét keretén belül ellátogathattam a megszervezett  közös alkalmakra: a hét elején a Betlehemi Gyülekezetbe, majd a hét vége felé a Rogériuszi Baptista Gyülekezetbe, ahol együtt énekeltünk, dicsőítettük Istenünket, megnyitottuk a Bibliánkat, bizonyságtevéseket és imabuzdításokat hallgattunk, majd imában az Úr elé jöttünk és gyakoroltuk a közbenjárást is. Imádkoztunk betegekért, azokért, akiknek az országában háborúk dúlnak, akik éheznek, és a hozzánk  közelebb állókért, családtagokért, barátokért és azokért is, akikkel egy gyülekezetbe járunk. Érezni lehetett Isten jelenlétét, hozzám is szólt az Ige.

Az Ima és Böjt Hét végén gyülekezetünk ifjúsági csoportjával szolgáltunk a vasárnap esti istentiszteletünkön, amelyre sok fiatal eljött. Áldott alkalom volt.
A hét folyamán nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznem. Sok támadás ért az Istenbe vetett hitem miatt, a gonosz nem szunnyadt egy percig sem, viszont Isten mindig jóra fordította a helyzetemet, hála érte!

Bögre Tímea


 

Beszámoló Szatmárról

A szatmári ifiből is bekapcsolódott pár fiatal ebbe a szolgálatba. Többünknek ez volt az első alkalom, amikor böjtben is összefogtunk a meghirdetett, és más, ifinket érintő témákért is imádkozni. A hét folyamán bátorítottuk egymást a kitartó imára, odaszánásra. Utólag, amikor élményeinkről, megtapasztalásainkról beszélgettünk, az imaéletünk fellendüléséről és imameghallgatásokról számolhattunk be. Az is feltűnt, hogy a böjt alatt sokkal többször eszünkbe jutottak az imatémák, bárhol is voltunk épp. Áldást jelentett számunkra az is, hogy a forró imádság bűnbánatra késztetett, közelebb hozott minket egymáshoz, de Atyánkhoz is. Még nyilvánvalóbbá vált az is, mennyire párbeszédszerű az ima, hisz a Jóisten meghallgatja a buzgón imádkozót, leül mellé és válaszol is az alázatos könyörgésre.
Még az év elején állunk, de nem szeretnénk úgy belevágni, hogy ne hívjuk magunkkal Istent. Hittel kértük Őt, ezért bátran nézünk a jövőbe, „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek -így szól az Úr- békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer. 29:11)
Hiszem, hogy ebben az évben Ő tovább fog munkálkodni személyes életemben, ifjúságunkban és gyülekezetünkben is.

Ivanitzki Dávid, Szatmár


 

Az Isten keresése

 „Így szól az Úr: Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”

– Jeremiás 29:13 –

Amikor az igében Isten kereséséről olvasok, vagy arról hallok, hogy valaki az Istent keresi, mindig eszembe ötlik a kegyelemről szóló tanítás megalázkodásra késztető, nagyszerű igazsága. Hiszen meg van írva: „Nincsen csak egy igaz is. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent.” (Róma 3: 10b-11) Nincs senki, aki keresse az Istent az Ő személyéért, az Ő akaratának megismeréséért, az Ő dicsőségéért.

Az Isten ajándékait természetesen sokan keresik: a békességet, a szabadságot, az üdvösséget, a lelkiismeret tisztaságát, áldott életet – de Őt magát senki sem keresi önként. Ha valaki Istent kezdi keresni – az Ő személyét, az Ő akaratát, az Ő dicsőségét – az azért van, mert Isten előbb szerette, és előbb keresi őt. Az Úr Jézus úgy tanított, hogy a figyelmünk, vágyunk, imánk célpontja mindig Isten személye legyen, és csak azután kérjük a mindennapi kenyerünket, vétkeink megbocsátását, a kísértéstől, a gonosztól való szabadulásunkat. Ha mindezeket kérjük – amiket egyébként Ő kívánva kíván nekünk megadni, mert tudja, hogy mindezekre szükségünk van – ne igényeink, ne is szükségeink betöltéséért kérjük csupán, hanem mindig az Ő nevének dicsőségéért!

Ha nem azért óhajtod mások megtérését, hogy „többen legyünk”, ha nem azért sóhajtasz ébredés után, hogy „magasabb legyen a színvonal”, ha nem azért keresed a szolgálati lehetőségeket, „mert az olyan jó, és mert így illik a rendes hívőkhöz”, hanem mert annyira vágyod megváltó Istened akaratának teljesülését, hogy az szinte fáj, Isten helyzetbe hozott – a kedve szerint való imádkozás és böjtölés lehetőségének kegyelmi helyzetébe. Ragadd meg, és tapasztalni fogod, milyen csodálatosan alakul át életed, gondolkodásod, és hogy mennyi, eddig még nem ízlelt gyümölcsöt terem számodra Megváltód közelsége! Ekkor lepattannak a meglanyhult, észrevétlenül beszürkült hívőséged és kongó imaéleted kérges burkai, és rácsodálkozol megtartó Istened személyének mérhetetlen gazdagságára. Ehhez képest micsoda egy dúsan megrakott asztal? Ehhez képest micsoda egy elismerő vállveregetés? Ehhez képest micsoda egy laza este a barátokkal? Ehhez képest micsoda öt óra gépezés, Facebookozás? Fáj-e, hogy mégis felcserélted?

Isten megtalálásának, újbóli, sokadszori megtalálásának feltétele először az, hogy Őt kell keresni, csakis Őt, nem pedig azt, amit adni tud! Ha Őt nem találjuk meg, mit kezdünk a jó előadásokkal, konferenciákkal, táborozásokkal, diplomával, kapcsolatokkal – egyszerűen: az életünkkel? Aztán: teljes szívvel kell hozzá folyamodni, mindent kidobni és mindentől elválni készen, amivel Ő nem vállalhat közösséget! Így kezdődik majd el az ébredés, a változás – először kicsiben: bennem – aztán másokra is kihat, mert a kegyelemmel megerősített szívű ember a nagy Isten kegyelmének áldott eszköze lesz. Akár e pillanattól kezdve.

Kiss Lehel lp., Szamosújvár


 

Amikor böjtölsz …

Éveken át a böjt fogalmához sanyargatás, szenvedés, szomorúság és sok negatív érzés társult. De amikor 2010-ben először olvastam Jentezen Franklin A böjt (2009) című könyvét teljesen megváltozott a gondolkodásom. Étvágyat kaptam arra, hogy kiprobáljam azokat a böjttel kapcsolatos igazságokat, amikről Isten Igéje beszél, mint például: a böjt nem Istent vagy az Ő szándékát változtatja meg, hanem azt, aki böjtöl. Azt is megértettem, hogy az Isten szerinti böjt, része annak a szellemi harcnak, amit szabad szemmel nem látunk, de aminek a kimeneteléről biztosak vagyunk, mert Jézus Krisztus örökre legyőzte lelkünk ellenségét. Felbátorodva, barátaimmal többször böjtöltünk rövidebb vagy hosszabb ideig olyan nemes ügyekért, amiről tudtuk, hogy Isten akarata szerinti a böjtölésünk. Egyik alkalommal eltűnt egy nagyon drága orvosi műszer, amely egy keresztyén szervezet tulajdonában volt. Mivel az anyagi káron túl a  legnagyobb veszteség maga a műszer volt, amely súlyosan beteg emberek életkörülményein segített, összefogtunk és böjtöltünk, hogy megkerüljön. Isten hűséges, sokak csodálkozására, a gép három hónap múlva meglett. Sok más csodát is átéltünk. De személyesen igyekszem arra, hogy ne a múlt emlékeiből éljek, hanem kisgyermek módjára izgatottan várom, hogy Isten milyen új módon akar és fog munkálkodni itt, a jelenben. Épp ezért, amikor tavaly karácsonykor a kezembe került Jentezen Franklin Böjt 2.0 – Újraélesítve (2012) című könyve örömmel vettem tudomásul azt, hogy Isten célja a bőjttel nem csak az, hogy magamért és szűk környezetemért böjtöljek, hanem olyanokért is, akiket személyesen nem ismerek, de akik valóságos szükségben élnek. Szeretnék hűséges lenne Istenhez, és amikor Ő hív böjtbe, akkor lépjek. Fontos számomra, hogy a böjtölés ne magáért a böjtért történjen, hanem Isten nevének a megdicsőülésére.

Balla Annamária, Nagyvárad