Ifjúsági rovat – Októberi szám

Az ifjúsági rovat októberi számában folytatódnak az élménybeszámolók a nyári táborozásokról. A szatmári fiatalok megosztják, miért is volt olyan különleges számukra az idei Ifjúsági Tábor a Hargitán. A zilahi és nagyfalui fiatalok közül páran személyesen mesélik el, válaszolva a kérdésekre, mit is jelentett számukra az idei táborozás, Gyergyóban.

A rovatban egy missziós elhívásról is olvashattok, Dobozi Rebekát Kémerről hívta el az Úr a gyergyói misszióba.

bb

Gazdálkodj okosan! – Ifjúsági Tábor a Hargitán

Az idei táborozásunkra visszanézve elmondhatjuk, hogy különleges volt. Egyrészt azért, mert Szatmárról is nagyon sokan, körülbelül ötvenen utaztunk el a Hargitára, de legfőképp azért, mert Isten megáldotta mindannyiunk számára azt a hetet. Az időjárás tökéletes volt, a társaság nyitott és barátságos, az előadások pedig gyakorlatiasak voltak és komoly üzenetet hordoztak. Sokat imádkoztunk az ifiórán, házicsoportokban és személyesen is, hogy legyen jelen Isten azon a héten. Felemelő volt megtapasztalni, hogy bár sokan voltunk, mégis úgy éreztük, hogy Atyánk mindannyiunkkal külön-külön foglalkozik, személyesen szólít meg minket.

A tábor után azt tapasztaltuk az ifinkben, hogy még erősebb az összetartás közöttünk, jobban vágyunk a közösségbe. Sokat beszélgettünk az ott szerzett tapasztalatokról.

Kürti Kriszta így írt a táborról: „Isten kegyelméből idén részt vehettem az első ifjúsági táboromon, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Azzal a reménnyelindultam el, hogy nem csak jó hangulata lesz a tábornak, hanem lehetőségem lesz Isten jelenlétébe kerülni. Valóban megtörtént ez. Az egyik nap az idővel okosan gazdálkodás volt a téma, s nagyon megszégyenültem, amikor rádöbbentem, mennyire nem jó az időbeosztásom. Sokszor előfordult, hogy siettem valahova és az igeolvasásból faragtam le egy kicsit, vagy volt, hogy el is maradt az esti vagy a reggeli áhítatom. Nagyon rossz volt ráismerni, hogy az életemből milyen keveset is szánok Istenre, és milyen sokat apró-cseprő dolgokra. A tábor óta igyekszem minél több időt Istennek szentelni, s még inkább törekedni a lelki fejlődésre.”

Kovács Patrik is nagyon jó véleménnyel tért haza: „Az idei volt számomra is az első ifitáborom. A hangulat már az első pillanattól jó volt. Mivel sokan voltunk sok hívő baráttal ismerkedhettem meg. Áldásos volt minden nap ápolni egymással a kapcsolatot, de a legáldásosabbak a „legjobb baráttal” való találkozások voltak. Isten engem arra tanított, hogy minden nap ápoljam vele a kapcsolatomat. A délutáni alkalmak evangelizációs jellegűek voltak, általában egy-egy bibliai személy által kaphattunk igei üzenetet. A végén felhívás volt a megtérésre, megújulásra. Az összejövetelek után páran visszamaradtunk, majd imacsoportokba szerveződtünk. Imádkoztunk az újonnan megtértekért, további megtérőkért, megújulásokért vagy saját imatémákat osztottunk meg egymással. Egy-egy ilyen imádkozás alatt szinte megfogható volt Isten jelenléte, annyira közel volt hozzánk. Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a táborban, mert azóta jobban odafigyelek a napi bibliaolvasásra, és nagyon sok építő tapasztalatot szerezhettem.”

Imatémánk, hogy az ott megtapasztalt Isten-élményben ezután is naponta részesülhessünk a személyes csendesség révén, valamint hogy a jövőben is lehessen részünk ilyen áldásos alkalmakban, amikor feltöltekezhetünk a tanítás, igei üzenetek, közös imádkozás, lelki beszélgetések és dicsőítés által.

Ivanitzki Dávid


 

Gyergyóban táborozott a zilahi- és nagyfalui ifjúság

gg

2013. augusztus 7-17. közt a zilahi és a nagyfalui ifjúság Isten kegyelméből Gyergyóban táborozott. A tábor ideje alatt rengeteg tevékenységet folytattunk. Előadásokat hallgathattunk Pardi Félix és Nagy István lelkipásztorok,valamint Püsök Tibor és Júlia részéről. A tábor ideje alatt nyolc csoportra voltunk felosztva. Esténként ezek a csoportok szolgáltak jelenetekkel, énekekkel és bizonyságtevésekkel. Négy jelenetet láthattunk, melyek kapcsolódtak a napi témákhoz (házasság, facebook, Isten szerinti gondolkodás, apróbb csodák). Megkértünk néhány személyt a nagyfalui és a zilahi ifjúságból, hogy mondják el véleményüket a táborról, válaszolva a kérdésekre.

1.Milyen volt számodra a tábor?Mi maradt meg benned?

Bak Petra: Számomra eddigi legáldásosabb táborozás volt ez a tábor. Megtapasztalhattam Isten kegyelmét és hatalmas szeretetét.

Benedek Bea: Nagyon jól éreztem magam a táborban,hiszen úgy is indultam oda, mint aki vágyik Isten után. Tudtam, hogy Isten megfog szólítani,mert nagy szükségem volt erre. Biztosan nem felejtem el a csoportbeszélgetéseket. A túrázás is nagyon tetszett.

Nagy Edit: Gyergyóba már gyerekkorom óta visszavágyom, az akkori szép emlékek miatt. Nem kellett csalódnom az idén sem. Jó volt együtt lenni a fiatalokkal, beszélgetni, új embereket megismerni, és új barátságokat kötni, tanulni saját magamról, észrevenni a hibáimat, tapasztalni a megbocsátás örömét. A táj ugyanolyan szép volt, mint amilyenre emlékeztem, és ez a látvány minden reggel hálára késztetett. A napfelkelte gyönyörű volt.

Kiss Alíz: Számomra a tábor nagyon áldásos volt . Bennem megmaradtak előadásokból gondolatok, és a jó pillanatok.

Benedek Dávid: Életem legjobb tábora volt, ekkora változás ennyi idő alatt sosem történt bennem. Már az csoda volt, hogy eljuthattam, viszont Istennek mindenre készen volt a terve, arra is, hogy nem enged haza anélkül, hogy megújítson, anélkül, hogy megszabaduljak minden megkötözöttségemtől. Egy leírhatatlan örömmel maradtam a szívemben, örülök, tudva azt, hogy Isten tényleg mindent megbocsájtott nekem, és a bűntől szabad vagyok, ez csodás érzés. 

Ilyés Dániel: Nagyon jó táborozás volt, jól éreztem magam, annak ellenére, hogy nem először vettem részt már ehhez hasonló táborban.

2.Hallottál-e olyan igei üzenetet,ami azóta is eszedbe jutott,változásra késztetett?

B.P.:Egy este arról volt szó, hogy tagadjuk meg önmagunkat.. Feltevődött az a kérdés,hogy készek vagyunk-e arra, hogy Istent helyezzük a legfontosabb helyre az életünkbe, akkor este én is döntöttem Isten mellett.

B.B.:Szinte minden előadásról tudnék írni, de ami legjobban foglalkoztatott, és változásra késztetett,az Püsök Júlia előadása volt, amelyben tanulhattunk az isteni értékrendről, a pozitív gondolkodásmódról, és az igazi boldogságról.

N.E.: Igen, legfőképp a lelki erősödés miatt maradt emlékezetes a táborozás. Egész héten voltak olyan igazságok, amelyek elgondolkoztattak, pl. az Isten szerinti gondolkozásról, és minden nap kaptam valami olyan üzenetet, ami Isten felé fordított, így végül az utolsó napra sikerült lelkileg teljesen felszabadulnom. Ami a legtöbbször eszembe jut, azt a tábori beszámolón hallottam: ,,Amikor félünk olyan, mintha az ördögöt dicsőitenénk ezzel. Isten nem a félelem lelkét adta nekünk. A lelki érettség  jele, hogy fel tudunk állni minden bukás után.”

K.A.: Sokszor eszembe jut Püsök Júlia  Az Isten szerinti gondolkodásról szóló előadásából az a gondolat, hogy ha nem olvassuk napról-napra a Bibliát, és nem tartjuk Istennel a kapcsolatot, akkor nem tölt be teljesen Isten szeretete, valamint az a gondolat, hogy ha a bukásra koncentrálunk akkor nem juthatunk előre, a bukások után pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz.

B.D.: Rám nem kimondottan egy igeszakasz, vagy igevers hatott, hanem a tanítások összessége, a Márk evangéliumában felsorakoztatott csodatételek és gyógyítások. Az üzenet, amely engem változtatásra késztetett, az volt, hogy a betegek inkább fetrengenek a sárban, minthogy kimásszanak, ez pedig teljes mértékben igaz volt rám is. Gyakran kijöttem a pocsolya szélére, de mindig visszacsúsztam, egyik este viszont megragadott egy kéz, amely elég erős volt ahhoz, hogy kiemeljen és kijuthassak a szárazra. Ami minden nap eszembe jut, az a Megragadtál c. ének, minden nap ezt éneklem munkába menet.

I.D.: Az esti alkalmak nagyon áldásosak voltak, Félix testvér nagyon jól magyarázta az igét, és engem is megérintett az a prédikáció, amikor Ádámról és Éváról beszélt. Rájöttem, hogy én is sok minden mögé bújdostam, csakhogy Istennel ne találkozzam.Ez az esti alkalom felejthetetlen számomra.

3.Négy jelenetet láthattunk.Melyik tetszett jobban,miért?

B.P.: Az első jelenet volt a kedvencem, mivel tanulhattunk az Isten szerinti ismerkedésről.

B.B.: A legjobban a saját csoportom jelenete tetszett, mert egy nagyon elgondolkodtató témát kaptunk: apró csodák a hétköznapokban. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy mi, emberek, mennyire hajlamosak vagyunk a panaszkodásra, holott Isten naponta csodákkal halmoz el minket, csak mi hétköznapinak véljük őket.

N.E.: Talán az a jelenet, ahol a lány zúgolódó szíve hálássá változott, amikor más körülményei, szenvedései hallatán észrevette, hogy mennyi jót kapott Istentől. Ez a jelenet humoros is volt, de ugyanakkor számomra egyszerű, és fontos üzenetet közvetített.

K.A.:Az a jelenet tetszett a legjobban, amelyik arról szólt, hogy egy lány nem vette észre Istent, és az ő gondoskodását.

B.D.: Az első tetszett a legjobban, de ez valószínűleg azért van, mert én is szereplője voltam, és ezt tudtam a leginkább átélni. Sajnos nagyon gyakori jelenség hívő fiatalok között is, hogy a külső alapján döntünk párkapcsolat terén, ahelyett, hogy teljesen Isten kezébe helyeznénk. Ezért születik annyi boldogtalan házasság hívő körökben is, amelynek nem feltétlen lesz válás a vége, viszont mivel nem Istentől származik, így nem is tudja megáldani azt. 

I.D.: A jelenetek is tetszettek, a párvalasztásos tetszett a legjobban.

4.Visszamennél-e még a táborba?Válaszodat indokold!

B.P.: Visszamennék, szívesen.

B.B.: Természetesen visszamennék, mert hiányzik a sok éneklés , és persze jó volt látni , hogy miként változnak meg emberek körülöttünk.

N.E.: Természetesen. Ha Gyergyóra gondolok mindig vágy van a szívemben, hogy újra lássam a gyönyörű tájat, már csak a tábor helye is igazi hangulatot hordoz magában. Szerintem nagyon jó lehetőség új barátságok születésére, lelki feltöltődésre, a reggeli csendességek után, amikor Isten már az első napsugárral üzen, csak boldogan kezdődhet a nap. 

K.A.: Nagyon szívesen visszamennék a táborba, mert az előadások építőek voltak, a társaság nagyon jó volt, és a dicsőítések által is nagyon közel kerültünk Istenhez. 

B.D.:Úgy hiszem, hogy erre mindenki igennel válaszolna. Természetesen én is, a tábor alatt rendkívül feltöltődtem, olyan erőt kaptam, amely még új számomra, de abban biztos vagyok, hogy ha több van belőle, csak jobb lesz. Éppen ezért szívesen visszamennék, továbbá szívesen találkoznék újra az ott szerzett barátokkal, meghallgatni a tapasztalataikat a tábor után.

I.D.: Hogy visszamennék-e a táborba ? Hát persze, ott tértem meg, ott ismertem meg az Urat, és ez az egyik kedvenc helyünk (helyem)- a mi gyergyói táborunk. 

ggg


Dobozi Rebeka misszióba indult…

Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Luk. 10:2b

Az Úr ma is hívja a fiatalokat a lelki szolgálatra! Ezt tette Dobozi Rebekával is, akit a gyergyói misszióba hívott el Kémerről. Szeptember 4-én, imádsággal bocsátottuk őt útjára, aki a gyergyói romák között fog munkálkodni, tanítani. Alkalmi Igét hirdetett Pardi Félix lp. testvér az ApCsel  13:1-5 alapján, majd Szilágyi József gyülekezeti vénnel együtt kézrátétellel imádkoztak érte. Az Úr gazdag áldását és vezetését kívánjuk Rebeka gyergyói szolgálatára. Imádkozzunk, hogy az ő példája több fiatalt is serkentsen a missziómunkára!

Kérjétek az aratásnak Urát…!

gggg