Ifjúsági rovat – Szeptemberi szám

Szeptemberre nagyjából lejártak a nyári táborozások, és az érettségizők is felszabadultak az érettségi terhe alól.

Ebben a számban egy beszámolót olvashattok a szilágyságiak nyári táboráról, valamint ketten is megosztották a megtapasztalásukat az érettségivel kapcsolatosan.

Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben (5Móz 5,2)

Július 8-15 között több szilágysági gyülekezet ifjúságával a Hóreben táboroztunk. A szilágyballai-, szilágygoroszlói-, szilágyerkedi-, diósadi-, szilágypaniti- és hadadnádasdi ifjúságból összesen 36-an vehettünk részt ezen a héten: 32 táborozó, mások a lelki és testi táplálékról gondoskodtak: Bándi Sándor, Veress Ernő, Király Ernő, Veress Terézia és Király Éva.

A tábor témája: a keresztyén és a bővölködő élet titkai. Délelőtt és este is igei tanitásokat valamint buzdításokat, bizonyságtevéseket hallottunk. Építő csoportbeszélgetések is voltak, valamint minden táborozó, naponta, minimum fél órát olvasta a Máté evangéliumát, ez is nagyon hasznos volt.  Több személy döntött az Úr mellett és megújulások is történtek a táborozás ideje alatt.

Kikapcsolódásra is bőven volt lehetőség. Egyik délután túrázni mentünk a Kőrös folyóhoz. Eléggé kimeritő volt, hiszen majdnem 20 kilómétert gyalogoltunk, de minden fáradtság ellenére megérte. A tábor közelében levő forráshoz minden nap lementünk friss vizért. Az utolsó együtt töltött esténket egy tábortűzzel tettük felejthetetlenné. Énekeltünk, imádkoztunk, beszélgettünk a tűz mellett.

A táborozás végére már egy nagy családdá kovácsolódtunk. Nehéz volt az elválás, még néhány könnycsepp is kicsordult. Hiszem hogy minden táborozó élményekkel és jó emlékekkel tért haza. Páran meg is osztják élményeiket.

„Nagy izgalommal vártam a táborozást. Nagyon jól éreztem magam, sok fiatallal ismerkedtem meg, és új barátokat találtam. Az egész hét folyamán érezhető volt Isten jelenléte. Sok alkalommal szólt hozzám az Úr, és épülhettem a szolgálatok által. A következő gondolat nagyon megragadott: „az Isten szerinti szomorúság megtérést eredményez”. Hálás vagyok Istennek a táborban nyert áldásokért, mindenért Övé a dicsőség!”

Mátis Dániel, Szilágyballa  

„Számomra a legfelejthetetlenebb a csütörtök este volt, amikor megtört a jég. Istentisztelet után néhányan visszamaradtak imádkozni a lelkipásztorokkal, s eközben a lányokkal együttesen megtérésekért és megújulásokért könyörögtünk. Aznap este megtapasztaltuk, hogy az Úr csodásan működik és meghallgatja kéréseinket, ha hittel imádkozunk. Három személy adta át életét az Úrnak és több megújulás is történt.”

Vincze Abigél, Hadadnádasd

„Érdekes tábor volt, nekem mindenképp. Voltak számomra új dolgok, jók és kevésbé jók. Mindenképp az volt a legjobb, hogy éreztük: köztünk van az Úr, és láttuk ahogy munkálkodik. A közelsége bátorított. A hét szinte minden napján szó volt a gyümölcstermésről és engem végig ez az igevers foglalkoztatott: Gyümölcseikről ismeritek meg őket (Máté 7:20). Figyeltem az embereket, magamat is. Volt és van amit tanuljak, a negatív példákból is, de jó volt látni a gyümölcsöket az emberekben. Jobban kiéleződött, hogy a jó gyümölcsterméshez elengedhetetlen a folyamatos kapcsolat Istennel. Ez magától érthetődő kellene legyen, mégis gyakran “döcögős”.  Biztos vagyok benne, hogy ez a tábor is valami maradandót hagyott maga után, elég ha csak az új barátságokra gondolok.

  Gál Anna, Szilágyerked                                                                             

„Július 11-én este Bándi Sándor testvér a Máté 13:47-52-ből hírdette az ígét. A 49-es vers nagyon elgondolkodtatott: Így lesz a világ végén is: Eljönnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. Aznap este Veres Ernő testvérrel visszamaradtam imádkozni, mert éreztem a bűneim terhét. Ernő testvér felolvasta nekem az 1 János 5:1 igeverset. Imádkozás után eldöntöttem,  hogy Istent akarom követni! Hiszem azt hogy Isten megbocsájtotta a bűneimet, és hogy megmaradok a keskeny úton! Kívánom azt, hogy aki még nem adta át életét Krisztusnak, az tegye meg, mert érdemes az Úr útján járni!”

Domokos Dániel, Szilágypanit

Engem nagyon megragadott egy gondolat amit Bándi Sándor testvér egy szolgálatában mondott: „Az emberiség egy hálóban van benne. Ha eljön az Úr, a háló  ki lesz vetve a partra és kiválogatja a JÓ és a ROSSZ halakat, és két csoportra ossztja.” Azt kívánom, hogy amikor eljön az ÚR, mindenki, aki részt vett a táborban, a Jó halak csoportjába kerüljön.

                                  Vincze Gerlinde, Hadadnádasd                 

 

 a aa aaa


Mindeddig megsegített minket az Úr. (1 Sámuel 7: 12 b)

 

Az érettségi előtt sokat foglalkoztatott az a gondolat, hogy mellettem lesz- e Isten és meg fog áldani ebben az időszakban vagy sem. Sokszor imádkoztam azért, hogy adjon egy biztató igét, valamilyen választ amiből tudhatom majd, hogy velem van a vizsgáim közben. Kaptam is biztató igéket, de nem éreztem, hogy személyesen nekem szól. Ez esetben az Úr más utat választott és megtanított arra, hogy bízzak benne az alapján, amit a múltban már megtapasztaltam Mellette. Tudtam hogy ami előttem áll az valóban a feladatom, nem saját, önfejű döntésem következtében kerültem ide. Biztos voltam benne, hogy nem fog magamra hagyni. A tudat, hogy velem van, erőt adott, hogy tanuljak és az Úr kegyelméből sikeresen lezárhattam életem ezen időszakát, mert “Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.” Zsolt 18:36

Nehéz volt eldöntenem, hogy milyen egyetemre menjek. Volt több ötletem, nem végleges döntésem. Volt ami mellett kitartottam két évig, volt, ami mellett csak néhány hétig. Sosem voltam igazán biztos abban, hogy jó döntést hoztam, ezért folyton változtattam és kértem Isten vezetését, amit már sok évvel ezelőtt megkaptam, de csak májusban vettem észre azt ami végig a szemem előtt volt. Isten évekkel ezelőtt kezdte adni nekem az igéket, megszólított különböző módon és ezeket feljegyeztem magamnak, de nem tudtam Isten mit szeretne mondani azokkal konkrétan a jövömre nézve, csak azt tudtam, hogy fontos és le kell írnom. Ilyen a következő idézet: “Ne keress hírnevet, keresd inkább mások szolgálatát. Ha ezt teszed, hatásod nagyobb lesz, mint a jó híred, és örökkévaló jutalmad nagyobb lesz, mint bármi, amit vezethetsz, viselhetsz, amiben lakhatsz vagy amit kiakaszthatsz.” Aztán az utolsó száz méterben minden nyilvánvalová vált. Nem győztem csodálni Istent azért, ahogyan előkészített a szociális munka szakra, anélkül, hogy tudhattam volna, hogy ezt a szakot fogom választani. Amikor visszatekintettem, már tisztán láttam a képet és tudtam, hogy a helyes döntést hozom meg, mert békességem volt, ami azóta sem inogott meg. A körülöttem lévők is helyeselték és jónak látták a döntést, de ami a legfontosabb, Isten vezetett erre és meggyőzödtem arról, hogy amit Ő tervezett nekem, az a legjobb számomra.

Bányai Ibolya, Nagybánya

 

Isten kegyelmébõl, tanulmányaim során, idén eljutottam egy fontos mérföldkőhöz, az érettségi vizsgához. Tanulmányaimat az Emanuel nagyváradi baptista líceumban végeztem, ahol már régóta készítettek minket a vizsgára. A sok készülõdésben talán annyira megerõsödött bennünk a tudat, hogy mindent megtanultunk, hogy hajlamosak voltunk elfelejteni, hogy ez mind az Isten érdeme, az Ő kegyelme. Kegyelem, hogy ebben az iskolában, környezetben, és ilyen tanárok diákjai lehettünk.

Különleges megtapasztalás volt számomra, hogy az érettségi alatt minden nap az osztállyal és a tanárokkal fél órával a vizsgák előtt összegyűltünk, és imádkoztunk az iskola udvarán. Jó volt így indulni neki minden napnak.

A vizsgák előtt a padokban ülve úgy vártunk, hogy tudtuk, bármit is kapunk, nem érhet nagy meglepetés, mert mindenből fel voltunk készítve. Azért imádkoztunk, hogy ha lehet olyan anyagot kérjenk, amiket jobban tudunk.

Az Úrnak hála, mindannyian sikeresen vettük az érettségit. Az Úr tudja hogyan kell formálni az embereket… Amiből a leginkább elbíztam magam, Isten épp ott lépett közbe. Megmutatta, hogy néhány tévedés milyen sokba kerülhet… Ezeknek a következményét viselni kell, viszont az Úr nem hagy el, mert Ő megígérte, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig. Ő az aki gondot viselt rólunk eddig is, és tudom, hogy a továbbiakban sem fog változni.

Az Úré legyen a dicsõség mindenért!!!

 

Pintér Dávid, Bihar