Igei üzenet advent negyedik vasárnapjára

8299812334_ee7f0d8177_k-1

„De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba Téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem” 1 Királyok 8:27

Az advent végeztével felteszem magamban e kérdést: Vajon lakhatik-e Isten a földön? Ezt a kérdést tette fel Salamon király, amikor a templom megszentesélekor arra várt izráel egész gyülekezetével, hogy az Úr elfoglalja a neki készített lakhelyet. Hiszen Isten olyan hatalmas és dicsőséges, hogy az egek egei se képesek magukba fogadni Őt, hát akkor mennyire jelentéktelenek a mi templomaink, épületeink, kezeink műve. Ő mégis úgy döntött, hogy elküldi a fiát Jézus Krisztust és ez által az emberek közé jön, megüresítve és megalázva magát. Isten azóta is közöttünk van a Szent Szellem által, de az emberek ki akarják zárni őt az életükből. Határok közé akarják szorítani, a templomok rideg falai mögé, a giccses ünnepek keretei közé, megfosztva őt az idejüktől, és a figyelmüktől.

Ezen az ünnepen Isten elszeretné foglalni az őt megillető helyet. Ő nem épületekben szeretne élni, hanem az emberi szívben, és ha már a te szived lakója is, akkor lehetőséged van arra, hogy Isten országát terjeszd ezen a földön. Minden szív, minden élet, minden család és minden közösség ahol Isten akarata érvényesül, az Isten országát képezi. Tegyük őt az ünnepünk kozéppontjává, szóljón róla minden ének, minden fohász és minden cselekedet. Értessük meg a világgal, hogy karácsony Krisztus nélkül nincs.

Isten válaszol Salamon kérdésére: „Meghallgatom a te imádságodat…és oda helyezem az én nevemet mindörökké és ott lesznek az én szemei, és az én szívem mindenkor” (1 Királyok 9:3). Ha az Úrat követjük, akkor a mi életünkre nézve is igaz lesz ez a csodálatos igéret.

 

Szűcs Dávid, Egrespatak