Interjú Dobozi Rebekával

Pár hónapja írtunk arról, hogy Dobozi Rebeka (Kémer) Gyergyóba költözött, missziós célból. Szerettem volna jobban megismerni őt, a történetét, hogy hogyan is vezette őt az Úr, és milyen szolgálatokat bízott rá. Az alábbi interjúban választ kaptam a kérdéseimre, s velem együtt mindannyian megismerhetjük.

Gere Leona: Kérlek mutatkozz be, mesélj kicsit magadról.

Dobozi Rebeka: A nevem Dobozi Rebeka, 19 éves vagyok és a Kémeri Baptista Gyülekezet tagja. Jelenleg Gyergyóban lakom, mert úgy győződtem meg Isten akaratából, hogy hat hónapra ide kell jönnöm missziózni. Tudni kell rólam, hogy nagyon boldog vagyok, mert Isten gyermekévé fogadott és naponta tapasztalhatom az ő áldásait. Van egy öcsém és egy szerető családom, akikért nagyon hálás vagyok.

dr

Hogyan, mikor ismerted meg az Urat?

Rebeka: Az Urat egy kedd este fogadtam be a szívembe, 2008-ban. Akkor este nagytatámnál voltam, aki elmesélte nekem nagynénéim és nagybátyáim megtérésének történetét. Mindig szerettem  történeteket hallgatni, és ekkor is nagy érdeklődéssel figyeltem. Miután tatám befejezte a mesélést megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e én is ehhez a nagy családhoz tartozni, hogy az Úr Jézusban is egy család legyünk ne csak fizikailag. Ezután felolvasott egy igeverset, a Jelenések 3:20-at: ,,Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Ekkor éreztem, hogy eljött a pillanat amikor döntenem kell, és akkor este megvallottam a bűneimet, felszabadultam azok terhétől, és behívtam az Úr Jézust a szívembe.

Mikor értetted meg, hogy erre a szolgálatra hívott el az Úr?

Rebeka: Az idén tavaszall volt egy missziós toborzó  Szilágyságban, ahol a székelyföldi misszióba hívogattak munkásokat. Ekkor én is jeleztem, hogy akarok az Úr szőlőjében munkálkodni, és miután elbeszélgettem Novák Zsolt testvérrel megtudtam, hogy lehetőség van Gyergyóban a szolgálatra, írni és olvasni tanítani a felnőtt romákat. Nem hagyott nyugodni az Úr Lelke. Sok ima és harc közben kértem, hogy Isten mutassa meg, hogy ezt nekem kell-e végezzem vagy sem. Végül egyértelmű vezetést kaptam, hogy ide kell jöjjek Gyergyóba misszióba.

Nehéz volt igent mondani a hívásra?

Rebeka: Kértem jelet is és igéket is kaptam, ami mind arra késztett, hogy engedelmeskedjek a hívásnak. A jelet megkaptam ami számomra egy csoda volt, viszont nem kaptam teljes békességet efelöl. Komoly harcomba került, amíg ki tudtam mondani, hogy igen Uram megyek, mert ehhez szüleim részéről is meg kellet kapjam a békességet, hogy elengednek és a jövendőbelim részéről is, mert pont ebben az időben kérte meg a kezem.

Miről kellett lemondanod, miket kellett feladnod azért, hogy Gyergyóba költözzél és ott szolgálj?

Rebeka: Le kellet mondanom az otthoni létről, mert az ezt megelőző időszakban is távol voltam a családtól a tanulmányaim miatt, és örültem, hogy újra otthon lehetek, továbbá ott kellett hagynom a Kémeri Gyülekezetet, az ott végzett szolgálatokat, a barátokat, az ottani ifjúságot. Ezen kívül fel kellett adnom azt a tervemet, hogy  elmenjek Magyarországra dolgozni.

Mesélj a szolgálataidról, arról az új helyzetről, amibe kerültél.

Rebeka: Délelőttönként 19 felnőtt, megtért roma testvérrel tanulunk írni és olvasni, esténként pedig bekapcsolódok a gyülekezeti életbe, tudniillik, nagy a körzet és minden este más-más helyre megyünk szolgálni. Ezenkívül napközben is vannak szolgálatok, például beteglátogatás, bibliaosztogatás és hasonlók. Az elején szokatlan volt minden és új, de mivel szeretem az új dolgokat hamar belejöttem. Szerető testvérekre találtam, egy nagyszerű missziós csoportra, egy élő kis ifjúságra, énekcsoportra.

Milyen kihívásokkal kell szembenézz?

Rebeka: Az egyik leggyakoribb kihívás, mikor sokan hiányoznak az órákról, ilyenkor próbára van téve a hűségem, vagy éppen a lelkesedésem, hogy ugyanolyan örömmel végezzem ezt a szolgálatot ha kevesebben vannak is. Néha azt látom, hogy feladnák a tanulás, ekkor is bele kell kapaszkodnom abba, hogy Isten engem ide küldött, itt akar használni, és hálás vagyok, hogy ezt meg is teszi. Az itt élő emberek keménysége is kihívást jelent.

Hogyan formál az Úr, mit tanulsz a szolgálataid, feladataid által?

Rebeka: Úgy érzem, hogy ez idő alatt sokat formált az Úr a türelem, a hüség, kitartás illetve az odaszánás területén. Érdekesnek tartottam azt, hogy annak ellenére, hogy  soha nem volt  erősségem a türelem, Isten pont engem akar itt használni és ugyanakkor tanítani is . Azt tapasztalom, hogy a lelki életben is közelebb kerültem Hozzá és jó tudni azt, hogy a helyemen vagyok.