Isten rendszeretete

Napi feladataimat legtöbbször azzal kezdem, hogy rendet teszek az irodámban, az íróasztalomon, és feljegyzem az elvégzésre váró feladataimat. De a rend csak addig tart, míg előkerülnek a jegyzetek, mappák, könyvek, és már nyoma sem látszik a rendnek. Érzem annak szükségét, hogy rend legyen körülöttem, de ezt a rendet nem könnyű megtartani.

Volt idő az emberiség történetében, amikor nem kellett rendet rakni, mert minden abszolút módon rendben volt. Az Éden kertjében az első emberpár abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy élvezte Isten világa tökéletes rendjének az áldását. Sajnos a bűn, az Isten által teremtett rendet felborította, és az ember az óta is próbál rátalálni az élet rendjére: választ keres a létezés kérdéseire, célt az élet menetére, és reménységet a jövőre. Mindezeket azonban csak Jézusban lehet megtalálni, aki életét feláldozva, a hálál hatalmát legyőzve, jó Pásztorunkká lett, hogy célt adjon tévelygő életünknek.

Isten az ember életének minden területén rendet szeretne látni. Az 1Kor 14,40-ben Pál apostol azt írja: „azonban minden illendően és rendben történjék”. Isten igéje arra szólít fel, hogy az életünk minden területére jellemző legyen az isteni rend. Hadd említsek meg ezek közül hármat.

Először is rend a családban. Legyen ott a szeretet rendje. A férj szeresse feleséget, mint saját testét (Ef 5,28), a feleség engedelmeskedjen férjének az Úrban (Kol 3,18). Legyen jelen a fegyelem rendje. A gyerekek istenfélelemben legyenek nevelve, fegyelemmel és intéssel az Úr tanítása szerint (Ef 6,4), hogy megtanulhassák az engedelmességet, az Isten és a szülő iránti tiszteletet. A munkamegosztásnak a rendjére is szükség van. Mindenkinek legyen meg a feladata, amit elvégez morgolódás nélkül. Az istentiszteletnek a rendje sem szabad elmaradjon. Együtt imádkozni és közösségben lenni az Úrral. A rendezett családban boldogok a házastársak, és egészségesen nevelkednek a gyermekek.

Továbbá rend a gyülekezetben. Az Imádság rendje elmaradhatatlan. Jézus Jeruzsálembe való bevonulása alkalmával rendet tesz a templomban, ahol istentisztelet helyett piachoz hasonló üzletelés folyt az áldozati állatokkal. Jézus visszaállítja a templom eredeti funkcióját, azt, hogy imádság háza legyen. A gyülekezet az a közösség, ahol a testvérek egy szívvel és egy lélekkel imádkoznak. Szükség van az egység rendjére, amelyben egymással békességben élünk, nem viszálykodásban. A szolgálat rendje, amikor egymás építésében, és nem a hatalmi harcokban fárasszuk le egymást. Őszinteség rendje, melyben felvállaljuk önmagunkat, képmutatás nélkül. Pál apostol azt mondja Titusznak: „azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket…” (Tit. 1,5). Vegyük komolyan közösségeink ügyeit, hogy világosság lehessünk az emberek számára.

Nem utolsó sorban, rend a hétköznapjainkban. Az idő rendje. A világ, amelyben élünk nagyon felgyorsult. Minden olyan sietős lett. Nincs idő a fontos és értékes dolgokra. Nincs idő Istenre, a vele való kapcsolatra, nincs idő a gyülekezetre, a szolgálatra, sokszor családtagjainkra és gyermekeinkre sem. A munka nevében sok olyan értéket feladunk, amik az anyagiaknál biztosan fontosabbak. Isten igéje azt mondja, hogy „mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Préd. 3,1). Mindent az idejében tenni, akkor lesz rajta Isten áldása. A nyugalom rendje. A hétköznapok aggódásai alól felszabadulni, és hit által élni.

Isten szeretné, ha rend lenen életünkben. Ezékiás királynak Isten azt mondja egy alkalommal, hogy rendezze el életét, mert meg fog halni (2Kir 20,1). Elrendezni dolgainkat addig lehet, míg életben vagyunk. A halál után már nem lehet változtatni semmit. Van-e olyan terület az életünkben, ahol nincs rend? Családban? Gyülekezetben? Hétköznapjainkban? Adjon Isten kegyelmet, hogy hozzuk rendbe!

 

Szabó László