Joshua Harris, Marty Sampson és a hívők megtartása a kegyelemben


image
Marty Sampson és Joshua Harris

Mindketten hitehagyók. Joshua Harris néhány könyve rengeteg nyelven megjelent, még magyarul is, és tényleg kapóra jött (Társtaláló, Búcsú a randevútól, Nem a szex a baj, hanem a bujaság). Nem olyan régen viszont azt írta, hogy ő „már nem keresztyén.” Feleségétől elvált, és az LGBTQ közösséget támogatja. Marty Sampson keresztyén könnyűzenei dicsőítésvezető volt, és számos éneket írt, akit meg is ismerhettek sokan azon magyar fiatalok közül, akik (ne)talán jártasok voltak a Hillsong gyülekezet követésében. A közelmúltban azonban kijelentette, hogy „elveszítettem hitemet.”

Mit mondjunk ezen influenszerek hitehagyására? Miként tehettek ilyet? Most elvesztették üdvösségüket? Talán sosem volt igazán örök életük? Vagy amúgy is üdvözülnek, ha már egyszer megváltattak?

Szerintem az egyik leghasznosabb megközelítése a szóban forgó kérdéseknek az, ha elkezdünk beszélni a keresztyén ember meghatározásáról. Ennek érdekében vegyünk fontolóra néhány idevágó igét. A János 8:31-ben Jézus azt mondja a benne hívő zsidóknak, hogy ők akkor tanítványok valójában, ha kitartanak az ő beszéde mellett: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.” Más szóval, ha nem maradnak meg Jézus beszédében, akkor már most sem tanítványai neki.

Pál apostol szerint a Kolosséban levő hívőkről akkor mondható el igazán, hogy kibékültek az Úrral, „ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől” (Kolossé 1:23). Ha tehát a kolosséiak nem maradnak meg végig a hitben, akkor az sem mondható el róluk, hogy valaha is megbékéltek volna az Úrral.

A Zsidókhoz írt levél írója úgy érvel, hogy a címzettekről csak abban az esetben állítható, hogy már most Krisztus házát képezik, ha a bizodalmat és a reménységet végig megtartják: „akinek (azaz Krisztusnak) háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk” (Zsidók 3:6). Hasonló kifejezést találunk egy későbbi igeversben is: „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk” (Zsidók 3:14). Az állítás világos: ha valaki nem tartja meg halálig a korábban elkezdett hitet, akkor már most sem részese igazán Krisztusnak.

Ami pedig a hitehagyókat illeti, János apostol úgy fogalmaz róluk, hogy ha valaki valóságban a hívők közül való, akkor az sosem távozik el a hittől: „Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna” (1János 2:19). Akik tehát elhagyják a hívők közösségét, azokról ezáltal válik egyértelművé, hogy nem is tartoztak soha közéjük.

Amint azt az erdélyi Szövetségben is használt Magyarországi Baptista Egyház hitvallása kijelenti, „Isten újjászületett gyermeke a Szentlélektől támogatva, gyöngeségei ellenére is győz kísértései felett, és mindvégig hűségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végezetül pedig elnyeri az örök élet koronáját.” Ennek értelme az, hogy aki tényleg újjászületett, az nem fog hitehagyóvá válni, hanem hűséges marad mindhalálig.

Mindezek alapján tehát elmondható, hogy a hívő ember kitart élete végéig. Azok az emberek pedig, akik feladták a hitet, és bukott „hívőként” haltak meg, azokról azt feltételezzük, hogy ők nem is voltak igazán újjászületve, mert az Ige szerint az igazi hívő végig hithű marad.

Ez nem jelenti azt, hogy egyes újjászületett hívők életük bizonyos szakaszán nem távolodhatnak el ideiglenesen a hittől. Ez bekövetkezhet, sajnos. Az Úr Jézus szerint az utolsó időben „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is” (Máté 24:24). Bár elképzelem, hogy beállhat az ingadozás, de hála legyen az Úrnak, a hittől való teljes és végleges eltávozás mégsem következik be, mivel a fenti igék másra engednek következtetni.

A fentiek esetében azonban még van egy piciny reménysugár. Ki kell jelentenünk ugyanis, hogy a még életben levő hitehagyók helyreállhatnak. Az Úr igazi gyermekei ugyanis, ha elesnek, előbb-utóbb felállnak. Amennyiben egy bukott hívő helyreáll lelkileg, őróla vagy azt feltételezzük, hogy már korábban újjá volt születve, és miután elesett, most helyreállott, vagy pedig azt, hogy korábban csak a hitet vallotta, de nem volt igazán újjászületve, és a mostani „helyreállása” tulajdonképpen az igazi újjászületés. A lényeg az, hogy akár így, akár úgy, adjon az Úr nekik bűnbánatot és térjenek meg minél hamarább, amíg nem késő!

dr. Borzási Pál,
lelkipásztor,
Szilágyperecseni Magyar Baptista Gyülekezet

A hitehagyás témája (és aggálya) sokszor foglalkoztatja a hívő embert élete folyamán. Cikkünkben Borzási Pál lelkipásztor fejtette ki, mit mond a Biblia a hitehagyásról. A téma egy másik irányból történő megközelítését elolvashatod a Szeretet lap 2019. novemberi számának ifirovatában, ahol Dohi Zoltán gondolatait olvashatod.