Kolozsvári ifi

A kolozsvári ifi megnevezés teljesen mást jelent, mint amit első látásra gondolnánk. A kolozsvári és az ifi nem úgy aránylik egymáshoz, mint ahogy mondjuk a zilahi és az ifi, vagy a szilágysomlyói és az ifi, azaz már semmiképpen nem csak a helybeli gyülekezet fiataljait foglalja magában, hanem minden olyan fiatalt, aki a keddi vagy csütörtöki ifjúsági istentiszteleten vagy alkalmon megjelenik. Ugyanúgy vonatkozik ez a besztercei, nagyváradi, csíkszeredai (stb.) egyetemistára, mint a Kiskapusról, Lónáról be-bejáró fiatalokra. Ugyanakkor egyre több friss házas érzi magát még mindig ide tartozónak. És nem csak a földrajzi és életkori sokféleség teszi színessé ezt a társaságot, hanem az is, hogy az egyetemi élet dinamikájához hangoltan a csapat összetétele is évről-évre változik.

Az alábbiakban a kolozsvári ifi két (hivatalos) alkalmát szeretnénk bővebben bemutatni, a keddi és a csütörtöki ifiket, amik jellegükben, hangulatukban különböznek bár egymástól, elsődleges célkitűzésükben semmiképpen, ez pedig az Istennel és az egymással való közösség ápolása.

A keddi alkalmat, amit akár ifjúsági istentiszteletként is említhetünk, az egyetemi évtől függően mintegy 70-100 fiatal látogatja, kolozsváriak, egyetemisták, baptisták és nem baptisták, tinik és fiatal házasok is. Az ifik szervezését egy öttagú vezető csoport végzi, akik rendszeresen találkoznak, és egyrészt az adminisztratív teendőket látják el (előadók meghívása, kapcsolattartás stb.), másrészt a témák kiválasztásában, az ifis tevékenységek körvonalazásában tevékenykednek, nem utolsósorban pedig imacsoportként az ifikért és személyesen a fiatalokért imádkoznak.

Az alkalmak fontos alkotóeleme a dicsőítés, az áhítat, az imádkozás és a tanítás. A dicsőítés szolgálatát egy (viszonylag) állandó csoport végzi, jelenleg heten vagyunk, nagyobb alkalmakkor azonban, ifihétvégék – amikor a vasárnapi gyülekezeti szolgálatokat teljes mértékben mi vállaljuk magukra –, koncertek, más gyülekezetekbe való meghívások esetén a csapat kibővül a már nem Kolozsváron élő tagokkal. Mint már említettem, a keddi ifjúsági istentisztelet fontos mozzanata a dicsőítés, az Isten magasztalása és dicsérete énekek által. Heti rendszerességgel próbálunk, és az Úr vezetését keressük az énekválasztásban és énektanításban.

Legutóbb, amikor a Várom az Urat adventi keresztyén zenefesztiválra hívtak meg minket szolgálni, kérték, hogy mutatkozzunk be, meséljünk magunkról. Akkor ezt írtuk: „Valljuk, hogy Isten őszinte dicsőítése nagyszerű dolog, sokkal több, mint puszta éneklés és zene: felráz, felfrissít és megváltoztat, és mégis alázatban tart, mert Isten kerül a középpontba, Róla és Neki szól a dicséret”. Ez persze folyamatos kihívás, de a fiatalokkal hétről-hétre tapasztalhatjuk azokat az áldásokat, amelyek a dicsőítésben vannak elrejtve.

Az áhítatokat vagy az imára való buzdítást is az ifibe járó fiatalok vezetik, egyre gyakrabban hangzanak el bizonyságtevések, amikor személyes élettapasztalatokat oszthatunk meg egymással. Mivel nagyon sok fiatal vesz részt ezeken az alkalmakon, valós veszély a passzivitás, a „hátsó sorban való meghúzódás” (a szó szoros értelmébenJ – akik járnak, tudják, miről beszélek), azonban, főként a jelenlegi egyetemi évben, ezen a téren valami megváltozott, egyre többen vesznek aktívan részt az alkalmakon, és egyre több a hangos ima is.

A tanítást általában vendégelőadókra bízzuk, de a gyülekezetből néhányan, illetve az ifivezető csoport tagjai közül többen is részt vállalnak ebben a munkában. Vannak olyan ifik is, amikor nincsen tanítás, hanem lehetőség van a személyes bizonyságtevésekre, akár bűnvallásra. Különös kegyelem számomra tapasztalni, látni, ahogyan az Úr formál engem és a többi fiatalt az ilyen alkalmak által.

A keddi ifi az elmúlt években olyan alkalommá nőtte ki magát, amely az Isten dicsőítésében, az áhítatokban és az igei tanításban a fiatalok épülését hivatott szolgálni, ugyanakkor pedig olyan hely, ahová bátran lehet érdeklődő, barátkozó fiatalokat hívni, hiszen a kötetlen hangvétel, a fiatalok nyitottsága folytán lehetőségük van lelki otthonra találni, és megismerkedni azzal az Istennel, Akiről és Akinek ezek az alkalmak szólnak.

Gál Noémi

 

Véletlen egybeesés, hogy legutóbb az egyetemen egyik előadáson azt hallottam, hogy a közösséget nem megnevezni, hanem gyakorolni kell. Most, amikor a csütörtöki ifi megnevezésének nehézségébe ütközöm, ez a kijelentés jut eszembe. Eredetileg Kolozsvári Egyetemista Ifi volt az alkalom neve, ez azonban mára már nem helytálló: vannak közöttünk még nem és már nem egyetemisták is, nem kritérium, hogy mindenki ilyen „státusú” legyen. Maradok tehát a nem hivatalos, de annál inkább használt megnevezés mellett: csütörtöki ifi.

Talán ezek után nem hírértékű, hogy csütörtök este tartjuk az ifiket, elméletileg fél nyolctól. Általában játékkal és/vagy dicsőítéssel kezdünk. Sokszor tapasztaltuk, hogy egy-egy nehéz, fárasztó, eseménydús nap után olyan jó elcsendesedni, az énekek által ráhangolódni Arra, akiről a találkozásunk szól. Éneklés után egyikünk, akit a vezető csoport előre megkért erre a szolgálatra, megosztja gondolatait, megtapasztalásait, harcait vagy épp valamilyen örömét, s ennek kapcsán imádkozásra bátorít. Attól függően, hogy az imára buzdító milyen módot lát arra alkalmasnak, kis csoportokban, egyénenként, vagy nagy csoportban imádkozunk.

Általában minden csütörtökre előadót hívunk, hogy izgalmas, aktuális, a korosztályunkat foglalkoztató témáról beszéljen. De csalódni fog az, aki a szó legszorosabb értelmében vett előadásra számít, ugyanis inkább egyfajta témafelvetést, különböző aspektusok felvázolását és sok-sok, a jelenlevők konkrét kérdéseit megválaszoló fejtegetést fog hallani. Olyan témákról beszélgettünk az utóbbi időben, mint szórakozás és szabadidő (Deák Zsolt), becsület és siker (Elekes Sámuel), hagyományok és szokások (Kiss Lehel), irigység és féltékenység (Bálint Ibolya), szolgálatra való elhívás (Budai Evódia), okkultizmus (Balla Frigyes). Újabban az előadás előtt lehetőségünk van megosztani egymással, hogy miként tapasztaltuk meg Isten jelenlétét a hétköznapjainkban, ha kételyeink, harcaink vannak, ha valamit megérthettünk az isteni világból, vagy ha személyes kérdésekben kérünk imatámogatást.

Mivel viszonylag kicsi az ifi – átlagosan negyven fiatal gyűl össze egy alkalomra – és hangsúlyosan arra törekszik, hogy személyes, családias legyen a hangulat, hogy ne csak passzív fogyasztóként legyünk jelen, hanem tényleg részt vegyünk az ifjúsági menetében, elhangzanak nagyon személyes, nagyon élő bizonyságtevések is. A beszélgetésekbe is bekapcsolódnak a fiatalok, egyre nagyobb teret kapnak a kérdések, a témával kapcsolatos egyéni tapasztalatok. Ezáltal a közösség is épül, sok barátság szövődik épp az ifi alkalmak előtti, utáni beszélgetések gyümölcseként. Nekem leginkább az ima-ifik tetszenek, amikor „csak” imádkozunk.

Sokat jelent számomra, hogy őszinte imákat hallhatok, hogy együtt imádkozhatunk az egyetemistákért, hogy vannak fiatalok, akik ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, és ugyanúgy kegyelemre szorulnak, ugyanúgy tudnak hálát adni és magasztalni az Atyát. Időnként filmet nézünk az ifi keretében, ilyenkor tea, ropi kíséretében meg is beszéljük a látottakat – nagyon fontosnak tartom, hogy reflektálunk is arra, amit nézünk, hogy megpróbáljuk leszűrni a filmből, hogyan vonatkozik a saját életünkre, mi követendő, mi elvetendő, mit gondolunk másképp, milyen megoldást javasolnánk stb.

Vannak a csütörtöki ifinek rendhagyó alkalmai is: árvaház-látogatás, gyülekezeti szolgálat, közös színházlátogatás, közös korcsolyázás, sítábor, a leendő egyetemistáknak szerveznek beavató hétvégét – mindenki találhat kedvére való lehetőséget. Öttagú vezetőcsoport szervezi meg nagyjából a csütörtöki alkalmakat, de mindig bevonnak ifiseket is. Kéthetes rendszerességgel találkoznak, ilyenkor imádkoznak az ifiért, az ifisekért, azért, hogy Istennek tetszően működhessenek az alkalmak, hogy mindig Ő legyen előtérben, mindig Rá figyelhessenek, Őt tapasztalhassák.

S hogy ne csak megnevezzük, ne csak bemutassuk a közösséget, hanem gyakoroljuk is, szeretettel várunk minden fiatalt, hogy személyesen megtapasztalja, hogyan van jelen Isten az alkalmainkon, hogyan árasztja ki ránk áldását.

Varga Réka

4-1-kolozsvariifi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *