Önmagam és mások elfogadása

Köztudatba íródott, hogy a magas önértékelés együtt jár a sikerrel, jó közérzettel, az alacsony önértékelés pedig a kudarccal, levertséggel. Azonban a jelen kutatások azt mutatják, hogy a túlzottan magas önértékelés épp olyan káros, mint az alacsony.

Ezért célszerűbb feltétel nélküli önelfogadásról beszélni, mint magas önértékelésről. Lássuk, hogy miért:

Mai társadalmunk sikerorientált, azaz erősen hajtunk azért, hogy az élet különböző területein sikeresek legyünk: rendelkezzünk sok pénzt hozó vállalkozással, birtokoljunk menő autót, feszítsen mellettünk egy bombázó vagy egy kigyúrt testőr. Ha ezek a sikerelemek hiányoznak gyakran úgy érezzük, hogy értéktelenek vagyunk. Pedig ezekhez semmi köze az értékünkhöz.

Az a tény, hogy embereknek születtünk önmagában hordozza értékünket. Ha ez nem így lenne, akkor Isten csak a magas képességű és sikeres emberekkel törődne. Azoknak például alacsony értelmi képességgel rendelkeznek vagy fizikai hiányosságaik vannak, és így sem képesek magas teljesítményt nyújtani, akkor semmi esélyük nem lenne arra, hogy Isten foglalkozzon velük. Isten nem sikereink alapján ítél, hanem emberi mivoltunk fontos számára. Ez bizonyítja, hogy Ő már akkor törődött velünk, amikor mi még semmilyen teljesítményre nem voltunk képesek. Erről beszél Dávid a 139 zsoltárban 13-18.

Isten feltétel nélkül elfogad. Ismer kívülről, belülről. Tudja gyengeségeinket, kudarcainkat, sőt bűneinket is. Ez az ismeret nem változtatja meg Isten részéről a feltétel nélküli elfogadást. Ő szereti az embert, de gyűlöli a bűnt. Épp ezért megérteni NEKI  a legnagyobb áldozatát hozni az emberért, egyetlen Fiát adta kereszthalálra. A tékozló fiú apjához hasonlóan Isten elfogad bennünket úgy ahogy jövünk hozzá. Nem kell önmegvalósításra törekednünk, vagy magunktól megjavulnunk hanem el kell fogadnunk Isten megoldását a bűneinkre.

Önmagunk elfogadásának alapja az, hogy Isten elfogad bennünket. A másik ember elfogadásának alapja pedig az, hogy önmagamat elfogadtam.

Ha tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de törekszem arra, akkor azt is tudnom kell, hogy a mellettem levő sem tökéletes. Ez a tudat felszabadít a megbocsátásra, amikor csak a negatívumokat látom az embertársamban, ugyanakkor segít nem irigykedni, hanem a másikkal együtt örülni, amikor a pozitívumokat látom.

Jézus szavai összegzik az előbbi gondolatokat, amikor azt mondja, hogy szeresd az Urat a te Istenedet, azaz örülj annak az Istennek, aki megalkotott olyannak amilyen vagy, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

 

Szabó László