Pünkösd a mindennapokban

Mi jut eszedbe, ha Pünkösdre gondolsz? Talán égő tűzlángok. Talán csoda. Talán Isten különleges megnyilvánulása. És mégis… Talán kevésbé gondolsz arra mindennapjaidban, hogy az Úr, aki akkor cselekedett, ma is ÉL! Nemrég emlékeztünk erre Húsvétkor, hogy Krisztus meghalt értünk, de fel is támadott. Ő ÉL! Jelenti ez számodra azt, hogy bár láthatatlan, mégis keze nyomát észleled, munkáját felismered saját életedben és mások életében, amit Isten most már nem, mint látható személy, hanem mint láthatatlan Szentlelke által végez? Jelenti ez számodra azt, hogy leteszed mindazt, ami a tied és mindazt, ami te vagy, hogy ne te, hanem Ő élhessen, és Lelke által munkálkodhasson?

Az Úr azok számára is elérhetővé tette ezt az ajándékot, akik bár nem voltak ott az első Pünkösdön, mégis évszázadokkal később hitre jutottak. Éppen azért, mert Ő ma is él és Lelke által ma is végzi üdvözítő munkáját.

De rajtad keresztül is? „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20) – olvassuk az Igében a tanítványokról. És te? Vettél-e már erőt, hogy bátor bizonyságtevője legyél Neki és mindannak, amit az Úr végzett az életedben?

“Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” ApCsel 1,8

Pünkösdkor az apostolok úgy hirdették az evangéliumot, hogy mindenki érthette a maga nyelvén. Nekünk is úgy kell bizonyságot tennünk arról, amit az Úr életünkben végzett, hogy a legkülönbözőbb életkorú, hátterű emberek számára érthető legyen. „A föld mind végső határáig”, az élet minden területére szét kell szórnunk, vissza kell tükröznünk, meg kell mutatnunk a Krisztust. De bátor szavaink mellett bizonyságot kell tegyenek a Lélek gyümölcsei is az életünkben. Így lehet meggyőző ereje annak, amiről bizonyságot teszünk. Ahol a Krisztus Lelke uralkodik a szívben, ott vége van a káosznak, vége van a kifosztottságnak, az ürességnek, a felfordulásnak, a rendetlenségnek. Vegyünk erőt a bizonyságtételre, bármennyire „megfélemlítő” az ellenszél a világban, amivel talán mi fiatalok szembesülünk a leginkább.

Amennyire járunk Lélek szerint a Krisztusban, annyira fogjuk leginkább megtapasztalni erejét, hatalmát, segítségét, munkáját. Az ApCsel 2:38 világosan elmondja nekünk, hogy a Szentlélek elnyerése kéz a kézben jár a megtéréssel és a bűnök elhagyásával: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” De van, aki annyira szeretné „venni” a Szentlelket, hogy a sorrendet felforgatva és az igét felhígítva, és első sorban nem a Krisztus iránti szeretetből szolgálni, Isten akarata szerint élni, bizonyságtételben és szentségben növekedni akar, hanem a főcél talán az egyfajta érzelgős hatású átélés, eufórikus élmény. Nem lehet egyszerre „jó érzés”-sé hamisítani azt, ami Istentől származik, ami szent és világos. „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” Gal 5:16-17. Az Út a Krisztus, tehát krisztusi élet nélkül a Szentlélek nem tölt be és nem éri el bennünk rendeltetését, azt hogy:

  1. tanítson és emlékeztessen (Jn 14,26);
  2. bizonyságot tegyen Róla (Jn 15,26);
  3. elvezessen minden igazságra (Jn 16,13);
  4. hirdesse az eljövendő dolgokat (2. Péter);
  5. összekösse a hívőket (Jn 14,20);
  6. vigasztaljon és átvezessen ezen a világon az Úrhoz (Róm 8,14);
  7. legyőzze óemberünket (Gal 5,16-17);
  8. szót adjon a szánkba, amikor imádkozunk az Atyához (Róm 8,27);
  9. elpecsételje mindazokat, akik Krisztusban hitre jutottak és hívőkké lettek (Ef 1,13).

Tegyük szabaddá az utat Isten Lelke előtt, hogy mindezeket elvégezhesse bennünk!

Józsa Zsolt

girl-looking-a-sun1