Szatmári ifi

Jer 1:7 „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” Amikor kisebb voltam, mindig csodálkozva néztem a gyülekezetünk fiatalságát. Tetszett bennük az a buzgóság, amivel össze tudtak fogni például a karácsonyi kántáláskor, vagy beteglátogatáskor, esetleg a körzeti gyülekezetek missziózásakor. Úgy éreztem, hogy én is tagjává akarok válni egy ilyen csoportnak. Aztán felnőttem. Bekerültem az ifibe, és csalódnom kellett, hisz ami másokat éltetetett, bennem még nem volt meg. Nem volt szívemben az Úr Jézus, ezért nem találtam meg a helyem a gyülekezetben, nem értettem a dolgokat, és közömbösen álltam hozzá mindenhez. Azonban eljött a nap számomra is, amikor Isten kegyelmébe fogadott, gyermeke lettem, és már nem mint egyszerű közösségre, hanem mint lelki családomra tekintek gyülekezetemre, és annak ifjúságára.

Ezt a fiatalságot szeretném hát bemutatni röviden. Külön kegyelemnek tartom azt, hogy viszonylag nagy létszámú az ifjúságunk. Összesen körülbelül 60 tagot számlál. Ez a szám feltagolódik helybeliekre, más városban tanulókra, külföldön dolgozókra, ezért inkább csak ünnepekkor, valamint nyári vakációban gyűlik össze itthon az összlétszámot megközelítő fiatalság. Általában 25-30-an veszünk részt a szombati ifjúsági órákon. Az alkalmat dicsőítéssel kezdjük, amit egy rövid imaóra követ. Egyik legszebb pillanata az estének ez az imaóra, mert mindig aktuális témákért imádkozhatunk. A buzdításra hétről hétre más valakiket kérünk fel, akik az elmúlt napok megtapasztalásai alapján vezetnek minket az Úr elé. Legtöbbször a lelkipásztor része a tanítás, de nem ritkán más ifitagok is meg vannak bízva e feladattal. Utóbbi pár alkalommal az Isten szerinti párválasztás és párkapcsolat bibliai alapjait vizsgáltuk meg, valamint vasárnap a délelőtti bibliaórai igékkel foglalkoztunk.

Ezekre az ifialkalmakra mindenki önszántából, és olyan elhatározással jön, hogy valami lelki üzenetet nyerjen, és bár nem a vasárnapi kötöttségek között, de Megváltónk jelenlétében töltjük el azt a rövid időt, ezért gondolom azt, hogy a gyülekezet idősebb testvérei is jól éreznék magukat körünkben. Ezen a területen még változtatnunk kellene, hogy bevonjunk idősebb tagokat is, mert az ő átélt tapasztalataik alapján sokat épülhetünk mi, akik a lelki út elején állunk. Szükségét láttuk annak, hogy az közösségi életünk ne csak az ifiórákra korlátozódjon, ezért különböző feladatokat osztottunk ki ifjúságunkon belül, mindenkinek tálentumához mérten. Így egy jó ideje van missziófelelősünk, sportszervezőnk, áhítatfelelősünk, fotósunk, valamint a lelki táplálék utáni uzsonna biztosításáért felelősünk. Ezek a feladatok segítettek abban, hogy minél többen kapcsolódjunk be a munkába, elkerülendő a passzivitás kialakulását. Szívesen végezzük feladatainkat, ugyanakkor keressük azokat a területeket, ahova Isten, az igevers szerint el szeretne küldeni minket.

Legfrissebb közös élményünk az idei táborozás. Idén is, mint minden évben, nagyon vártuk már, hogy úgy testileg, mint lelkileg felüdülhessünk, ezért idejében elkezdtünk készülni rá. Nem a számításaink szerint alakultak a dolgok, de Istennek hála, az utolsó percben sikerült az ifjúságunk számára egy táborhelyet találni. Rendhagyó táborozás volt ez számunkra, mert első alkalommal mentünk külföldre, hogy egy rövid hetet eltöltsünk együtt, csak mi, szatmáriak. Áldásos napokat tölthettünk ott barátaink, de ami fontosabb, az Úr jelenlétében. Az előadások a következő témák köré csoportosultak: gyökeres megtérés, megszentelt élet, egyszerű életmód, szolgálatkészség és közösségi mentalitás.

Szabadidőnkben különböző csoporttevékenységeken vettünk részt, ami eddig sajnos inkább a táborokra volt jellemző. De az utóbbi időben egyre gyakrabban gyűlünk össze itthon is csoportos játékokra és egyéb közösségépítő tevékenységekre. Szívesen focizunk, röpizünk, társasjátékozunk, kisebb csoportokban filmet nézünk, vagy csak beszélgetünk. De ami ezeknél fontosabb, rendszeres missziós útjaink visznek a körzet kisebb gyülekezeteibe, amelyeknek áldásai lelki fejlődésünkben segítenek.

Betegjeinkről sem szoktunk elfelejtkezni, ha tehetjük, meglátogatjuk őket bátorító igékkel és lelkesítő énekeinkkel, így tapasztaljuk azt, hogy aki mást támogat, saját maga is megerősödik. Naponta szembesülünk avval, hogy milyen nehéz megállni egy fiatalnak a világ sodrásában, a világban, de nem a világgal haladni, fejlődni. És mint Jeremiás is vonakodott elfogadni Istentől a rá bízott feladatot, látjuk mi is a saját gyengeségeinket, és ez arra késztet, hogy Istenhez forduljunk, mert emberi erővel lehetetlen az ár ellen úszni. Szükségünk van Isten kegyelmére, megújító erejére, hogy következő generációként a ránk váró rengeteg feladatot látva, Urunk munkára hívó szavát hallva mi is elmondhassuk: „Itt vagyok, engem küldj!”

7-szatmar

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *