Szilveszterezés a Hargitán

 

Nagy öröm volt számomra olyan fiatalokkal együtt szilveszterezni, akik ragaszkodnak Istenhez. Többször részt vettem már a hargitai táborokban és mindig maradandó élményekkel tértem haza. Most is elvárással mentem. Nem is csalódtam.

Áldást jelentett számomra a dicsőítésben részt venni. Tízezer okom van a hálára, ezért teljes szívemből egyetértek a zsoltáros szavaival: “Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.” – Zsoltárok 146:2.  Jó volt együtt szolgálni olyan fiatalokkal, akik szintén úgy látták, hogy Isten méltó a dicséretre.IMG_5588

Körülbelül ötven fiatal jött el a táborba. Sok volt a szabad idő, egyesek sízni, szánkózni mentek, mások pedig a társasjátékot választották vagy a szobájukban pihentek.

Szilveszter estéjén Moroz Tamás, másodéves teológus arról beszélt, hogy szeretni kell azt is, akit nehéz. Imádkozás közben rádöbbentem arra, hogy Isten nélkül nem tudom szeretni az embereket. Különösen azokat, akik másképp gondolkoznak, mint én. Kértem az Úr Jézust, hogy adjon erőt úgy szeretni őket, ahogy Ő elvárja tőlem.

Az esti alkalom után szervezett játéksorozat következett, melyet a szervezők gondosan előkészítettek. Nagyon élveztük.

IMG_5600

Másnap este Fürészes Szállasi Rudolf lelkipásztor az amatőr és a profi hívő közötti különbségről beszélt. Kifejtette, hogy az amatőr olvasgatja az Igét, imádkozik néha, de nem mélyül el benne. Olyan jó, hogy Istennek Lelke újra szólt hozzám és megfeddett arról ahogyan az Igét olvastam. Ugyanis, abban a periódusban napi tíz részt olvastam a Bibliából, de néha nem tudott eljutni a szívemig az üzenet, mivel felületesen tettem. Akkor este rájöttem, hogy ez így nem jó és ezen változtatni kell…! Eldöntöttem, hogy figyelmesebben olvasom és elmélkedek rajta napközben is. Rengeteg kincset találtam így Benne és találok folyamatosan.

Egy másik leckét is megtanultam a táborban. Utolsó előtti nap nagyon kedvetlen voltam, még az imádkozás sem ment. Akkor azt mondtam: nem érdekel, milyen érzések vesznek körül, még csak azért is visszagondolok a 2016-os év minden hónapjára és hálát adok a sok szép percért, napért, sikeres vizsgákért, és az Úr minden segítségéért. Ahogy visszagondoltam, egyre több okom lett a hálára s közben elmúlt minden gyötrő gondolat. Megtanultam: a hálaadás felfrissít és erőt ad.

DJI_0038 (1)

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ott lehettem. Jó volt olyan fiatalokkal együtt lenni, akik szeretik az Úr Jézust.  A tábor végére az lett a meggyőződésem,  hogy történhet bármi, tudom, hogy az Ő hatalmas kezében vagyok, s így mindig biztonságban érezhetem magam.

Máté Katalin, Kolozsvár