Zilahi ifi

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” Zsolt.127:4

Istennek hála, fiatalok vagyunk: vidámak, energikusak, buzgók, meg néha zöldfülűek. A zilahi ifi viszonylag nagy ifjúság. Valamikor az elmúlt napokban valaki megkísérelt egy listát készíteni az ifitagokkal. Hát, sikerült nagyjából mindenkit, aki él és mozog és valamilyen formában az ifihez tartozik, összeírni. 90-nél tovább nem jutott. Valamikor az a hír járt Erdély-szerte, hogy a zilahi ifjúság üti a 120-at is talán. Hát nem.

Ifjúságunkat önfeláldozóan vezetik, rendezik: Püsök Tibor és Júlia, Budai Evódia, Gönczi Erzsi, Fekete Ibolya, Reinbold Rudolf, Ilyés Tibor, Lukács Norbert és Elekes Levente. Ezen kívül az ifi 8 csoportra van osztva, akik a keddi és vasárnap reggeli ifjúsági alkalmakat megszervezik. Szeretnénk, hogy a közeljövőben a csoportok feladata kibővüljön egyéni tevékenységekkel is.

Az idei évtől döntöttünk úgy, hogy bevonjuk a nálunknál idősebb gyülekezeti tagokat is az ifibe: néhány igei szolgálattevőt a gyülekezetünkből megkértünk arra, hogy segítsen nekünk a Biblia tanulmányozásában. Ezáltal is szeretnénk épülni és az egyhangúságából kizökkenteni az ifiórákat. Jelenlegi sorozatunk, amit tanulmányozunk, az első korinthusi levél. Az utolsó három ifi témája: Az Isten szerinti házasság (IKor. 6,12-7,40), Bálványáldozat (IKor. 8), Az apostol jogai és megbízatása (IKor. 9).

Az ifjúsági alkalmakon átlagban 40-50 százaléka vesz részt az ifjúságnak.

Ezen kívül, rendszeresen járunk röpizni és focizni. Röpizni vegyesen fiúk-lányok szoktunk, hetente kétszer. Focizni csak fiúk, télen hetente egyszer, nyáron kétszer, néha háromszor is, ha úgy támad kedvünk :). Ezeken kívül télen, a téli sportok kedvelőivel néha elmegyünk sízni, snowboardozni egy közeli sípályára. Karácsonyban rendszeresen járunk kántálni a városba, és néha a közeli falvakba is. Alkalmanként szoktunk látogatni más gyülekezeteket, ifjúságokat évente egyszer-kétszer. Legközelebb a kolozsvári Testvérgyülekezetet látogatjuk meg. Néha kirándulni is szoktunk menni, nyáron, ha összejön :). Minden évben legalább egy ificsoporttal felmegyünk táborozni a gyergyói táborba. A gyerek- es tinitáborokban is a kisegítőket es tanítókat nagyjából az ifi tagjai alkotják.

A vasárnapi istentiszteletek áldásosak, a legfontosabbak a gyülekezeti életben. Szeretjük ezeket az alkalmakat. Isten ezek során is szól hozzánk, üzenetet lehet meríteni, felüdülést, erőt nyerni. Jó tanításokat is hallunk, amelyek nagyon fontosak lelki fejlődésünkben.

Hogyan érezne magát egy idősebb személy az ifjúságin? Ezzel kapcsolatban megkérdeztünk néhány ifitagot, ezekből idézünk:

„Aki mer, az nyer! Lehet, hogy az elején kicsit kíváncsian pillantgatnánk feléje, de aztán megtörne a jég, főleg, ha mindenki tudatában van annak, hogy kortól függetlenül bárki lehet fiatal.”

„Jól, semmi olyasmit nem teszünk, ami az idősebbek körében nem megszokott.”

„Hát ez sok mindentől függ. De szerintem nagyjából mindenki jól érezné magát. Egy ifjúságban ki ne érezné jól magát?”

„Szerintem ezt elég sok dolog befolyásolja, de ha félreteszik a külsőségeket és a lelkiekre koncentrálunk, akkor biztosan jól.”

Szerkesztette: Bándi Eliza és Elekes Levente

„…ha Isten segít, a falon is átugrom” Zsolt 18,30

Még csak tanulgatom ezt az igazságot. Néha meg előfordul, hogy önfejű döntéseimmel, makacsságomból adódóan falnak szaladok… Pedig Isten segítségével könnyen át lehetne a falon is ugrani. Egy ilyen falként állt előttem az egyetem is annak idején. Már két éve Kolozsváron tanulok. Többen is vagyunk, körülbelül húszan, akik Zilahról érkeztünk, valamilyen felsőbb fokú oktatásban részesülni. A tanulás mellett még bőven akad más választási lehetőség is a szabadidő „gyakorlására”. Ifjúsági alkalmak vannak kedden és csütörtökön. Ifi-hétvégék, sport: röpi, foci, sí tábor a téli sportok kedvelőinek, vagy nem beszélve a hajnalba nyúló korcsolyázásról, szóval mindenki választhat testre, személyiségre szabott tevékenységet. A “filmestékről” se feledkezzünk meg, vagy a ligrettózásokról, Activity-zésekről.

Mi, a zilahiak, mindenből kivesszük a részünket, mert ezek mind olyan alkalmak, amelyek ápolják a közösséget és formálják a lelki életünket. Nagyon áldásos ifi-órák vannak, imaalkalmak, missziózási lehetőségek (öregotthonba, gyermekotthonba való látogatás). Házi-csoport is van, ahol a Bibliát tanulmányozzuk. Így néz ki a közösségi életünk. Külön alkalmak, amikor csak mi, zilahiak vagyunk, nincsenek, mert nyilván nem az a vágyunk, hogy elkülönüljünk, hanem az, hogy beépüljünk, összekovácsolódjunk a többi egyetemistával. Ezek a szép és a jó dolgok az egyetemi életünkből, a rosszakról ne beszéljünk (a szessziónak már vége :)).Mégis, ha rossz idők is járnának a hívő egyetemistára, nem kell félni, mert van egy gondoskodó Atyánk, aki, ha kérjük, minden nehézségen átsegít. Vele még a magas falakon is át lehet ugrani!

Nagy Zita

 

Plusz a „királylányok”…

„Sziasztok, királylányok!”- köszönt vissza nekünk, huncut mosollyal, a három éves fiúcska. Királylányok? Sokan, amikor meghallják ezt a szót, a zilahi leányok jutnak az eszükbe, pedig ez ennél tágabb fogalom. Elsősorban tehát szeretném, ha tisztázódna, hogy nem csak Zilahon vannak királylányok. Mi juthat még eszünkbe erről a szóról? Egy mesebeli leányka gyermekkorunk emlékeiből, netán pompás báli ruha, vagyon, ragyogás, korona, és így tovább?

Én is egy királylány vagyok, van pompás fehér ruhám, kapok majd egy koronát és aranyutcákon fogok járkálni, hisz az Atyám a legnagyobb király, én pedig a gyermeke vagyok. Ez ilyen egyszerű: minden lány, aki Istent választotta lelki atyjának, Jézust pedig személyes Megváltójának, az KIRÁLYLÁNY.

2005-ben indult Zilahon a lányoknak egy foglalkozás „királylányok” megnevezéssel. Napjainkban kéthetente gyűlünk össze, szerdánként 15-20-an, különböző korosztályokból. Ilyen alkalmaknak köszönhetően jobban megismerjük egymást és nem csak köszönő viszonyban vagyunk egymással, hanem ragaszkodunk egymáshoz.

Nagyon áldásos alkalmaink szoktak lenni, igyekszünk kreatívak lenni a szervezésben is, vagyis a lányok felváltva, általában párosával, mindig készülnek meglepetéssel, legyen az süti, játék vagy valami más. Én különösen szerettem azokat az alkalmakat amikor fagyizóban vagy cukrászdában gyűltünk. Édesanyákat is meghívunk, és nagy örömmel hallgatjuk élményeiket, tapasztalataikat, és tanácsaikat.

Jelenleg két könyvből merítjük témáinkat: Max Lucado: „Ahogy szeretni érdemes”, és a Budai Evódia szerkesztésében „A király szolgálatában” címűből. Van egy kedves igeversünk is a lányokkal az Énekek Énekéből: „Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap…”. Erre szeretnénk törekedni. Milyen nagy kincs, ha valaki ebben a piszkos világban ragyoghat. Különlegesen hálás vagyok azokért a gyülekezetünkben levő nőtestvérekért, akik példaként állnak előttünk.

Visszaemlékezek a legelső alkalomra, amelyen részt vettem… akkor éreztem úgy igazán, hogy az én életemből valami hiányzik, ami a többiek életében megvan. Isten volt az!

Azóta elég sok idő eltelt és már én is az Övé vagyok. Ezeken az alkalmakon tanultam meg, hogy hálát adjak azért, hogy nő vagyok. Mindig normális, megszokott volt számomra, hogy vagyunk lányok és fiúk… akkor miért kell hálát adni? Isten nem véletlenül teremtett engem lánynak, és olyan jó tudni, hogy céllal születtem nőnek, Isten így akar használni engem a tervében.

Számos lánykörön részt vettem, és ha elgondolkozok nagy hatással voltak ezek az alkalmak az életemre, amiért nagyon hálás vagyok.

Egy idézettel fejezem be, ami nagyon sokat mond nekem: „Arra születtem, hogy nő legyek. Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz másfajta kereszténnyé, de az a tény, hogy keresztény vagyok, másfajta nővé tesz. Ezért elfogadom Istennek rólam alkotott elképzelését és egész életem mindenestől felajánlom neki – én: aki vagyok, és akivé formálni akar.” (Elisabeth Elliot)

Mátyás Csilla

1957834_888796111144868_6214619273731233361_o

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *